Blog

Mit tanultam Máriától?

Nemrég jártam Csíksomlyón a kegytemplomban, hallgattam az ízes magyar nyelvű misét és számomra szokatlan gondolatok kezdtek felötleni bennem. Azon morfondíroztam, mit adhat Mária személyesen nekem. Már javában a Hargita felé autóztunk, amikor bevillant a válasz: példát adhat. Példát a nőiességről, a feleség szerepről, az anyaságról, és Isten szolgálatáról is.


Mária szinte még nem is volt felnőtt nő, amikor megfogant benne Jézus, az Isten fia. Gábor angyalhoz intézett kérdésében azonban ott rejlik a tudatosság. Mária tisztában van a női lét értékével, kihívásaival és tisztán éli meg azokat. Mondhatni kissé felháborodva kérdezi meg az angyalt: “Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” (Lk 1.34) Mária gyakorlatilag kikéri magának a feltételezést, hogy ő a házassága előtt bárkivel is intim kapcsolatba került volna! Nagyon erős példa, amire a mai világban szükség van.

Fontos, hogy Mária ráirányítsa a figyelmünket a női mivoltunk értékére, az anyai és a feleség szerep tisztaságára, a tudatos készülődésre.

Én kis koromtól tisztában voltam ezzel, és tisztán készültem a házasságra, de rengeteg sértés ért, azért mert mások ezt nem tudták elfogadni. Mert mások nem tekintették magukat ekkora értéknek. Nekünk nőknek, jó volna úgy nézni magunkra, mint értékes nőre, aki nem dobja oda magát az első idegennek.

A Biblia tanúsága szerint Mária egész élete minta lehet egy keresztény nő számára, így számomra is. Ő például pontosan tudja mi a kötelessége, a feladata és nem habozott aszerint cselekedni sem. Belegondoltatok már, hogy kilenc hónapos várandós nőként felült egy szamárra és megtett minimum 150 km-t csak azért, hogy részt vegyen Józseffel a népszámláláson?! Azt hiszem, én ennél kevesebb dologtól is kiborulnék, de Ő megtette. Nekivágott az ismeretlennek és egy pajtában szülte meg Jézust. Ha félt is Mária, nem engedte, hogy a félelmei győzzenek fölötte. Számomra ez a példa nagyon közel hozza az Ő személyét, kiemelve őt a kenetteljes áhítatból, amit mi katolikusok hajlamosak vagyunk köré építeni.

Legerősebb példát mégis az anyai szívével mutatja nekem. Méghozzá szinte utánozhatatlanul! Mária ugyanis nem elég, hogy megszülte Isten fiát, fel is nevelte minden “isteni hóbortjával” együtt. (Ld.: A tizenkét éves Jézus a templomban: Lk 2.41-52) Végül pedig végignézi a kínszenvedéseit és a halálát. Úgy képzelem, ha meghalna a fiam anyaként engem cseppet sem vigasztalna, hogy ő egyben Isten fia is. Az érzelmek valószínűleg olyan mértékben eluralkodnának felettem, hogy nem tudnék józanul gondolkodni egy darabig. És ezzel biztosan nem én vagyok egyedül, erről árulkodnak a következő kérdések is: “Miért engedte Isten, hogy… ?” “Milyen Isten, amelyik nem tesz semmit, amikor… ?” “Hogy történhetnek meg ilyen dolgok, ha Isten jó?” Minden bizonnyal Mária is keservesen sírt és szenvedett, utat engedett az érzéseinek, de végsőkig a fia mellett maradt. El sem merem képzelni, meddig tudtam volna én kitartani az Ő helyében. Mária azonban ki tudott tartani, a legvégsőkig.

Óhatatlanul jön a kérdés, hogy a saját életem mindennapi küzdelmeiben meddig tartok ki Isten mellett?! Ha őszintén végiggondolom minden fent említett kérdés eltörpülhetne amellett, amit Mária soha nem mondott ki, de én talán kimondtam volna: “Istenem, mire volt jó, hogy megszültem a fiadat, ha végül a keresztre feszítették?” De Isten ilyen, a legnagyobb tragédiákból a legdicsőségesebb történeteket hozza ki. Éppen ezért fontos, hogy hűek maradjunk hozzá a legvégsőkig, ahogy Mária. Számomra ez nagyon erőteljes példa, ami arra biztat, hogy mondhatni vakon bízzam az Atyában, hogy Rá merjem bízni az életem. Teljesen. Úgy érzem, van mit tanulnom Máriától!

 

Kép: Gyimesbükk; Mária és a keresztről levett Jézus

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás