Blog, Kunszabó Anna

Ünnepre vágyva

 Mikor kerülnek ki az ablakokba, az erkélyekre, az ereszekre, az otthonokba a karácsonyi díszek? Habár sűrűn elmarasztaljuk a túl korai ünnepi dekorációért és kínálatért az üzleteket, a sárguló lombkoronák alatt megnyíló adventi vásárokat, valljuk be, mi is szívesen siettetjük a karácsonyt. 

Tegnap, november 19-én esti sétánk alkalmával arra lettünk figyelmesek, hogy néhány házra már kikerültek az ünnepi fények,  dekorációk.

Hamarosan valóban beköszönt az advent, ám úgy tűnik, már a várakozás idejére való várakozás is nehezünkre esik.

Mi lehet ennek az oka? Azt gondolom, a mai ember ki van éhezve az ünnepre. Valamire ami ismerősen különbözik a hétköznapitól, valamire, ami újra gyermekké tesz mindannyiunkat. Ünnepre vágyunk, mikor nem naivitásnak hívják az optimizmust, mikor többen mosolyognak az utcán.

Azok közül is sokan minden évben izgatottan várják a karácsonyt, akik szemében Jézus születése egy mese, ami a családi ünnephez tartozik. És ki hibáztathatná őket ezért?

Karácsonykor mintha a világon többen mernék elhinni, hogy van még reményünk szeretetben élni.

Hit, remény, szeretet. Nem nehéz felismerni, hogy az ünnep utáni vágyakozásban az a valódi boldogság iránti vágy tör utat magának, ami Isten felé hivatott vezetni mindannyiunkat. Mi, akik a megtestesülés csodájának valóságában élünk, imádkozzunk, hogy ez az iránymutató vágyakozás minél tisztábban nyilvánulhasson meg, hogy karácsonykor minél többen személyesen találkozzanak azzal, aki maga a Szeretet!

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás