A Vatikán csütörtökön hozta nyilvánosságra a 2015-ös adatait, melyben a Katolikus Egyház helyzetét láthatjuk. Jelenleg több mint 1,285 milliárd fő tartozik az egyházhoz. Ha megvizsgáljuk a 2010-es adatokat, akkor erőteljes növekedést tapasztalhatunk, mégpedig 7,4%-os üteműt. A 2014-es esztendőben azonban ez a növekedés csupán 1%-os volt.
Sokszor émelygek a buszon, ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Egy egyszerű, gyakorlatias tanács váratlanul megmutatta nekem ezen a kellemetlenségen keresztül, mit jelent az ima a hétköznapokban.
Megdöbbentő, őszinte sorokat idézett a valasz.hu tegnapi cikke Gregorios III. Lahhámtól, Antióchia és az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem görög-melkita katolikus pátriárkájától. A vele készült interjúkötetből összegyűjtött gondolatok tragikus képet mutatnak a „Nyugat” helytelen hozzáállásáról és a közel-keleti keresztények üldöztetéséről.
Sok gyermek a szülei, nagyszülei után kapja keresztnevét, főleg ha ez már generációk óta hagyomány. Valaki csak annyit néz, hogy passzoljon a vezetéknévhez, vagy jól lehessen becézni. De egy biztos: a nevünknek van egy eredete, egy jelentése, sőt, sokszor védőszentünk is van.
Talán a szüleink nem csak hangzás alapján adták nevünket? Mit tudunk magunkról?
A Heti 7es névre keresztelt interjúsorozatunk célja, hogy megmutassuk a 777 emberi arcát – ez esetben szó szerint. Hétről-hétre egy újabb szerkesztőnkkel (vagy szerkesztőpárosunkkal) beszélgetve szeretnénk, ha jobban belelátnátok kik vagyunk és miért fontos nekünk ez a szolgálat. Ezen a héten Vágvölgyi Gergellyel beszélgettünk közéletről, nagypénteki ZH-król és arról, hogy miért nem kell félnie a keresztényeknek a megbélyegzéstől.
Takács Annamária 22 évesen egy évet Ausztráliában töltött, ahol kilenc másik fiatallal egy kisbuszban körbeutazta az országot és középiskolásokat evangelizált. Az elhívásáról, a kalandjairól és a tapasztalatairól mesélt a 777-nek.
Megérkezett a negyedik és egyben utolsó része ennek a nagyböjti elmélkedésünknek. Reméljük, hogy segíthettünk vele Nektek az önvizsgálatban, a lelki fejlődésben, az Isten felé közeledésben.
Megtérésem után az első komolyabb találkozásra a gonosszal májusban került sor. „Minden összejött” – ahogy mondani szokták. Előzőleg hirtelen kerültem nagyon magasra, mert úgy volt, hogy mehetek meglátogatni egy rendet, de aztán ezt lemondták. Egy másik helyről pedig már egy ideje csönd volt, és csak pár sorban annyit kaptam éppen akkor, hogy mostanában nem tud írni. Ekkor betegen voltam otthon, ráadásul egyedül. Tökéletes célpont a kísértő számára.