Hamarosan kezdődik a nagyhét, amikor Jézus szenvedésére, kereszthalálára emlékezünk. Ebben a pár sorban ezzel kapcsolatban gondolkodjunk el, imádkozzunk.
Persze szenvedni nap mint nap szoktunk, így ez mindig aktuális olvasmány lehet.
Jézus a szenvedésben
Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.
hirdetés– Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust? Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?
– Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értünk gyengévé lett Jézust? Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?
– Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki? (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)
– Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? – S tudtam-e Jézus szemével nézni rá?
– Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?
Köszönöm Uram, hogy megmutattad gyengeségemet és a Te Jóságodat.
Add, hogy erődből új életet kezdhessek!
Forrás: oli.katolikus.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás