Sokszor émelygek a buszon, ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Egy egyszerű, gyakorlatias tanács váratlanul megmutatta nekem ezen a kellemetlenségen keresztül, mit jelent az ima a hétköznapokban.
Barátom tanácsa így hangzott: “Ha émelyegsz a buszon, nézz ki ablakon, keress egy olyan távoli dolgot, ami a változó tájban mégis egy helyben áll. Ettől elmúlik.” Olyan meggyőzően magyarázott a modern közlekedéssel becsapott térérzékelésünkről, hogy eldöntöttem, kipróbálom a trükköt. Bevált! Mikor az ablakon kinézve kerestem a fix pontot, amire emberi természetemnél fogva szükségem van, a viszonyítási alapot, ami visszazökkent a harmóniába, rájöttem valamire. Az élet tömött buszútján, amikor már beleszédülsz a rohanásba, émelyegsz a tömegben, az ima az a tekintet, amivel Istent megtalálod. Ő az, aki viszonyítási alap számunkra, aki nem változik, aki biztos pont akkor is, mikor minden összedől. Erre van szükségünk a harmóniához!
hirdetésFotó: Hegedüs Márton
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás