Heti 7es, Interjú

“Vannak kérdések, amelyeknél nem számít, hogy a társadalom egésze vagy csak egy százaléka áll mellettünk” – Vágvölgyi Gergely a Heti 7es-ben

A Heti 7es névre keresztelt interjúsorozatunk célja, hogy megmutassuk a 777 emberi arcát – ez esetben szó szerint. Hétről-hétre egy újabb szerkesztőnkkel (vagy szerkesztőpárosunkkal) beszélgetve szeretnénk, ha jobban belelátnátok kik vagyunk és miért fontos nekünk ez a szolgálat. Ezen a héten Vágvölgyi Gergellyel beszélgettünk közéletről,  nagypénteki ZH-król és arról, hogy miért nem kell félnie a keresztényeknek a megbélyegzéstől.

Készülve erre a beszélgetésre felmentem a blogodra és megpillantottam a mottót: Devictus vincit (legyőzetve győz). Azért, ha politikusként elemzőket keresnék, nem biztos, hogy ez meggyőzne…

Ez az oldal sok évvel ezelőtt indult, amikor a személyes blog még felkapottabb műfaj volt. Azóta ritkán születnek rá bejegyzések, leginkább olyanok, amik a 777 tematikájába már nem férnek bele: elemzések, személyesebb hangvételű írások. A mottó is egy számomra megpróbáló időszakból maradt ott, ha valaki a mostani ars poeticámra lenne kíváncsi, akkor nem a fentit mondanám.

Hanem?

Nehéz összesűríteni, de talán azt, hogy Isten mindig kompenzál.

Nem egyszer tapasztaltam, hogy amikor mélyponton voltam, hirtelen olyan területekről kaphattam bíztató sikereket, amikre nem is számítottam. Ezek segítettek magam mögött hagyni egy-egy nehezebb időszakot.

Korábban már dolgoztál különféle keresztény orgánumoknál, többek között, a Mária Rádiónál. Hogyan vezetett az út a 777-ig?

Igen, öt évig voltam szerkesztő-műsorvezető a Mária Rádióban,  itt ismertem meg Martí Zolit is. Zolival próbáltunk már egyébként korábban létrehozni egy közösségi blogot keresztény fiataloknak. Ez a kezdeményezés akkor időhiány miatt meghiúsult és Zolival legközelebb már a 777 kapcsán kezdtünk el újra együtt szervezkedni. Az ezt felölelő időszakban szabadúszóként írtam több újságnak is, elsősorban a Magyar Demokratának.

A kezdő csapatból talán te vagy az egyedüli, aki nem a Fúzió közösségből érkezett. A legelső pillanattól evidens volt, hogy alapító tag leszel?

Az, hogy evidens volt-e, ezt Főszerkesztő úrtól kéne megkérdezni (nevet). A már említett régi barátságra való tekintettel Zoli már a kezdetekkor meghívott a szerkesztőségbe, tudva, hogy kiemelten fontos számomra a keresztény tanítás jelenlétének erősítése a közéletben.

Sok fogalmat használunk lépten-nyomon, aztán a viták hevében derül ki, hogy a felek nem is ugyanazt értik alatta. Mi az egyáltalán, hogy közélet? S hol van a helye egy keresztény oldal tematikájában?

A közélet nem más, mint “közös ügyeink intézése”. Ebbe ugyanúgy beletartozik az, ha valaki egy plébánia képviselőtestületében ül, ahogy az is, akit miniszterelnöknek jelölnek. Mindnyájan a közélet alakítói vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Az is egy állásfoglalás, ha a homokba dugom a fejem és visszautasítok bármilyen részvételt, csak épp ez a hozzáállás gyengíti az értékek megjelenítésére tett erőfeszítéseket. Egy keresztény oldalnak, ha hiteles akar lenni, azzal kell foglalkoznia, ami az emberek életét a mindennapokban érinti.

A rengeteg egyéb tartalom mellett nem szabad elfednünk, hogy vannak politikai, társadalmi konfliktusok, amelyekre keresztény válaszokat kell adnunk.

Melyek azok a témák, amelyeknél úgy érezted, hogy sikerült irányt mutatni?

Például a legalapvetőbb kérdésben: szerintünk egyértelmű, hogy egy keresztény ember életében fontos kell, hogy legyen a közéleti szerepvállalás. Mindenkinek az adott szinten és formában. Annak idején liberális körök kezdték el sulykolni, hogy “az egyháznak” tilos politizálnia, aztán ezt visszahangozni kezdték konzervatív oldalról is. Természetesen nem arról beszélünk, hogy a püspököknek folyamatosan körleveleket kéne kiadnia aktuálpolitikai kérdésekben, viszont azt a hozzáállást el kell felejtenünk, hogy távol tartjuk magunkat a politikától, mert az “mocskos dolog és csak a hatalomról szól”.

Miért, nem így van?

Tiszta sor, hogy a politika egyik legfontosabb eleme  a hatalom megszerzése és megtartása, ez tankönyvi igazság. És persze igaz az is, hogy ebben a világban millió piszkos ügylettel lehet találkozni.  De éppen ezért kell bátran részt vennünk benne és képviselni a számunkra legfontosabb, Istentől kapott értékeket.

Ne menjünk el olyan jelenségek, problémák mellett, amelyeknél tudjuk és zsigerileg érezzük, hogy nagyon nincsenek rendben. Nem feltétlenül a látványos politikai sikerekre kell várnunk, hanem az a cél, hogy a mindennapokban kiálljunk az evangéliumból fakadó igazság mellett.

Tele vagyunk olyan témákkal, amelyek világszerte meghatározóak és ha az evangéliumi igazság fényében szól hozzájuk valaki, azonnal megkapja a “bélyegét”: “homofób, bigott, középkori” stb. Így nehéz párbeszédet folytatni.

Legyen szó bármilyen témáról, ha azt látom és tapasztalom, hogy az irány nem krisztusi, személyes felelősségem, hogy azt mondjam: állj, és legalább gondolkozzunk el arról, hogy erre akarunk-e tovább menni. Bármilyen közösségben, a családtól a nemzetig, helye kell, hogy legyen a párbeszédnek, ehhez pedig túl kell lépnünk az előítéleteken. Jómagam katolikusként azt tudom mondani, hogy az Egyháznak van egy nagyon egyértelmű és átfogó társadalmi tanítása. Rajtunk múlik, hogy ezt megismerjük, illetve megismertetjük-e a többi emberrel.

A mi álláspontunk, legyen szó abortuszról vagy éppen a melegházasságról, mélyen evangéliumi gyökerű és az Egyház megfontolt és kiforrott társadalmi tanításán alapszik. Ha pusztán emiatt valaki szemében középkori vagy homofób leszek, az valószínűleg nem akarja megérteni, amit mondok.

Vannak kérdések, amelyeknél nem számít, hogy a társadalom egésze vagy csak egy százaléka áll mellettünk, csak az, hogy a jézusi tanítást képviseljük. Még csak programot sem kell írnunk, ott van a krisztusi program, azt kell megvalósítani.

Pár hete az Országgyűlés munkaszüneti nappá nyilvánította nagypénteket. Barsi Balázs atya nagyböjti prédikációsorozatának legutóbbi alkalmán erre úgy reagált, hogy örül a döntésnek, hiszen ez azt jelenti, hogy nagycsütörtök este már tele lesznek a templomok. Az irónia nem véletlen. Kinek fontos mindez még azon a pár tízezer maradék aktív templomba járón kívül?

Erre ugyanazt tudom mondani, amit annak idején az ebben a témában megszületett cikkemben is :

az állam ezzel senkit sem küld a templomba, csupán felkínálja a lehetőséget, hogy akinek viszont még fontos a húsvéti ünnepkör, az  mélyebben megélhesse.

Saját környezetemben is nem egy ilyen történettel találkoztam, hogy valaki azért nem tudott eljönni a nagypénteki szertartásra, mert az egyik professzora ZH-t íratott vele. Egyébként pont az új helyzetből adódóan a mi közösségünkben immáron átkerült a szertartás időpontja hatról háromra, így pontosan akkor kezdhetjük az imádságot, amikor a Biblia szerint Jézus Krisztus meghalt a kereszten. Nem utolsó sorban pedig ez talán az anonim keresztényeket is végre közelebb hozhatja az Egyházhoz…

Anonim keresztények?

Azokat az embereket szoktuk ezalatt érteni, akiknek bár nincs aktív kapcsolatuk az Egyházzal, de van egyfajta – sokszor nem is tudatos – irány az életükben, amely megfelel a jézusi tanítás alapelveinek.

Tehát a mindennapi politikai harcokban előjövő “keresztény Európázás” helyett helytállóbb lenne inkább “anonim keresztény Európázni”? Ez még talán mindig egy reálisabb képet adna.

Nem tartom hibának a “keresztény Európázást”, annak ellenére, hogy tudjuk, az aktív vallásgyakorlók számából kiindulva irreálisnak hathat.

Azonban kulturális értelemben és gyökereit tekintve Európa kétségtelenül keresztény és hiszem, hogy annak is kell maradnia. Megállja a helyét a klasszikus: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Minden erre épült ezen a kontinensen – a mai társadalmi berendezkedésünkkel együtt.

Szűkebb pátriánkban ezt a keresztény jövőt képviseli a 777 is. A maga 11 ezer lájkjával szerinted mire elég? Csepp a tengerben?

Csepp a tengerben? Akkor már inkább só a földben! Apró sókristályok vagyunk a nagy műben és rajtunk múlik, hogy engedjük-e Istent hatni az életünkben. Mi konkrétan az írásunkkal, más pedig azzal, hogy elolvassa és mondjuk elküldi az ismerőseinek. Minden onnan indul, hogy én holnap is, holnapután is felkelek és ugyanazzal a szolgáló szeretettel igyekszem jelen lenni a családomban, a munkahelyemen, a plébániai közösségemben. Őszintén úgy gondolom – és ez itt nem a reklám helye – , hogy a 777 egy rendkívül hiánypótló oldal, rengeteg olyan írással, amiről máshol keveset vagy egyáltalán nem is olvashatunk. Hiszem, hogy ezáltal tevékenyen hozzá tudunk járulni egy keresztény Magyarország építéséhez.

És mit gondolsz, hogy mi lesz a 777-tel hét év múlva?

Ki fogja nőni magát és biztos vagyok benne, hogy meghatározóvá fog válni mint keresztény médium. Megtérésekhez tud majd elvezetni sokakat (vagy vezetett már most is), és fontos szerepe lesz a fiatalok megszervezésében. Egy dologra azonban nagyon oda kell figyelnünk: a professzionalizáció nem hozhat magával kiüresedést, lélektelenséget.

Nekünk még mindig nem azt kell néznünk, hogy hányan kattintanak, vagy hogy meg tudunk-e nyerni egy hírversenyt, hanem hogy képesek vagyunk-e napról-napra hiteles és értékes tartalmat adni az olvasóinknak. 

Heltai Péter

(Fotók: Tajti Krisztián)


Ajánló Gergely írásaiból:

Placid atya búcsúüzenete

Lépjünk ki a fényre!

Oscar a reményért

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás