Meglepő kérdéssel zárult egy egyetemi vizsgadolgozat: a tanár arra volt kíváncsi, hogy a diákok mit kérdeznének Jézustól, ha itt és most előttük állna. Érkeztek komoly, komolytalan és szívbemarkolóan őszinte válaszok. Válogatást közlünk.
Hogy kerül Robin Schulz a 777-re? Elárulom: nagyon tetszett a James Blunt-tal közös számuk, amit többször hallottam rádióban. Megmosolyogtam a kis vinnyogást az elején, de élveztem a pörgést. Elsőre lejött, hogy szerelmes szám, de valószínűleg kissé fájdalmas is. Amikor elindítottam Youtube-on a hivatalos klippet, megakadt a szemem, pedig sosem szoktam őket nézegetni: tetovált ujjú apáca…? Ezt meg kell nézni.
Emlékszem, mikor életemben először hallottam a terrorizmusról. Hét éves voltam 2001. szeptember 11-én. Mélyen belém égtek a pillanatok, mikor világomnak kitörölhetetlen része lett a tudat, léteznek olyanok, akik elterveznek és végrehajtanak ekkora gonoszságot. Mit is kezdtem a gondolattal? Hogy aludtam el aznap éjszaka?
Állampolgári kezdeményezést nyújtottak be a mai napon Lengyelországban az abortuszok visszaszorítása érdekében azokra az esetekre fókuszálva, amikor fennáll a magzat betegségének vagy fogyatékosságának esélye.
Milyen jó lesz a mennyek országában találkozni olyanokkal akik talán nekünk köszönhetik az üdvösségüket – ezzel a mondattal ajánlja szeretettel Böjte Csaba testvér egyik „leányának” megható történetét. Avagy az emberi szeretetnél tényleg nem létezik szebb dolog!
Gyakran tapasztalom – most is, ahogy éppen szárazabb időszakot élek meg az imádságban -, hogy az egyetlen menedék nem más, mint Isten, Benne nyugszik meg igazán a lélek. Semmi, de semmi nem pótolhatja Őt, Ő az egyetlen vigasz.
Persze, ez a vágyódás nem egyoldalú. Ő is vágyik az emberre, vágyik a vele való mély találkozásra. Az alábbi dal, s a hozzá kapcsolódó videó is ezt sugallja – számomra legalábbis. Kívánok mindenkinek hasonló, elmondhatatlanul gyönyörű élményt, amit ennek a dalnak meghallgatása okoz. Kívánom, hogy ez a dal azokban is felélessze a vágyat Isten után, akikben esetleg még alszik.
Ahogy Szent Ágoston mondja, s ahogyan a dalban is megjelenik: „Magadnak teremtettél, s nyughatatlan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.”
Keresztényként az Urat szolgálni a Közel-Keleten sosem volt veszélytelen. Vannak azonban olyan történetek, amelyekben rendkívüli módon nyilvánul meg az isteni gondviselés és csodaszámba mennek. Abuna Nirwan iraki ferences atya rémisztő történetében arról ír, hogyan menekültek meg a dzsihádisták kivégzése elől egy Moszul felé történő utazás során.
