Így hálálja meg egy nehéz sorsú fiatal a szeretetet – 777
Egyéb

Így hálálja meg egy nehéz sorsú fiatal a szeretetet

Milyen jó lesz a mennyek országában találkozni olyanokkal akik talán nekünk köszönhetik az üdvösségüket – ezzel a mondattal ajánlja szeretettel Böjte Csaba testvér egyik “leányának” megható történetét. Avagy az emberi szeretetnél tényleg nem létezik szebb dolog!

Levelet kapott Böjte Csaba testvér – az erdélyi árvákat és nehéz sorsú fiatalokat megsegítő szerzetesnek egy olyan hölgy írt üzenetet aki réges-régen még elszállásolta Csaba testvér egyik “leányát.”

A levél szerint 2004 nyarán a dévai szerzetes egy busznyi fiatalt hozott Pécsre, akiket a környező településeken szállásoltak el önkéntes jelentkezők. A levélíró Olasz községbe fogadta be Andit, az erdélyi lányt. “Szerényen fogadtuk,a lehetőségeinkhez képest megpróbáltam a maximumot adni,szeretetben,élményben,nagy családomban vendégségbe stb. Kézzel fogható ajándékot szerényen..Sose felejtem el hogy 3 nap eltelt mire nem rezdült össze egy puszitól, öleléstől – meséli a levél szerzője érzékletesen az első napokat.

A történet nem fejeződött be a nyaralással, a család folyamatosan nyomon kísérte a felnövő lány életét, és tényleg igyekeztek mindent megadni neki. Erős kötődés alakult ki Andi és a befogadók között: “Mondtam hogy nem egy hétre fogadtam kislányomnak,hanem örökre, azóta levél, csomag, közösségi oldal segítségével figyeljük életét.”

A Csaba testvér által felnevelt lány közben felnőtt és Olaszországba költözött, ahol munkát talált, ott kezdett boldog életet. De a kapcsolat még az egyre nagyobb távolság ellenére sem szakadt meg, sőt! A befogadó család két lánya úgy döntöttek, hogy meglátogatják Andit – így utaztak el az olasziak Olaszországba.  De vajon hogyan fogadta az azóta felnövő Andi azokat a lányokat, akikkel együtt játszott 13 évvel korábban? A lány, aki korábban még összerezdült egy puszitól és egy öleléstől? Innentől beszéljen a levél:

Hát visszajöttek lányaim, tele ajándékkal, élményekkel, elhalmozta őket mindennel, sírva fogadta őket az állomáson, kezüket alig engedte el. Nagyobbik lányom próbálta meghívni, fizetni azt mondta lehetetlen volt, annyira adni akart. Pedig azt én szerettem volna… 

Hát így hálálja meg Csaba testvér “gyermeke“, ha szeretettel fogadják valahol!

Levél forrása: magnificat.ro

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá