Amióta két kisgyermeket nevelek, alig van időm elmélyült imára. Örülök, ha összesen öt-hat órát tudok aludni három-négy részletben, így legtöbbször nem vagyok annyira összeszedett, hogy megfelelő módon forduljak Isten felé.
imaélet
Aki nem egyedül él, az pontosan tudja, hogy mennyire frusztráló lehet, ha az imája közben folyamatosan megzavarják. Mivel nem akartam nagy kürtzengéssel bejelenteni a családomnak minden imám előtt, hogy ‘na most nem szabad zavarni’, ezért kreatív megoldáshoz folyamodtam.
Sokáig küzdöttem a napi imádsággal. Könnyű elfelejteni, reggel a rohanás miatt, este pedig a fáradság veszi át az irányítást az ember teste felett. Ebben is ki kellett alakítanom a saját rutinomat.
Az ima célja, hogy kommunikáljunk Istennel. Ez egy ajándék mégis néha feladattá, teherré, vagy közönséges napi rutinná válik. Időnként száraz időszakokat is megtapasztalunk a lelki életünkben, amikor azt érezzük, hogy eltávolodtunk Istentől, aki olyan mélységesen szeret minket. Sokszor egy idő után teljesen lemondunk arról, hogy próbáljunk beszélni Istenhez.
Eléggé zavar, hogy az imaéletem nem olyan, mint azt szeretném, nehezemre esik reggel meg este Istenre figyelni, rászánni az időmet. Reggel, amikor felkelek, akkor már az jár a fejemben, hogy mit veszek fel, mit fogok enni, mennyi időm van még indulásig. Este meg hullaként dőlök be az ágyba.
Rózsafüzér – a legjobb példa, talán a legtöbb kritikát kapó ima, de minden szenthez szóló vagy más kötött ima is elvesztette népszerűségét (ha egyáltalán valaha volt neki). Ezt csak az öregek és az apácák mormolják… Mi értelme ennyiszer elmondani valamit egymás után… Oda se tudok figyelni rá, csak mondom, mint a gép… Hosszú… Nem nekem szól… De biztos, hogy nem tudnánk ezt megcáfolni, ha megpróbálnánk? Nekem igenis van igényem a kötött imára, és jó élményem is akad!