A felfedezett zsolozsma – imablog

Mit adhat személyes imaéletemhez a zsolozsma? Néhány hónap távlatából meglepő, mi változott.

Máig élénken emlékszem, hogy évekkel ezelőtt, életem egy fordulópontjához érve a gyóntatóatya azt mondta, az új életállapotok új imamódokat is megkívánhatnak. Lehet, hogy ezen keresztül valami egészen újat tanít Isten Önmagáról és önmagamról. Ezzel a biztatással sikerült továbblépnem azon, hogy annyi mindennel együtt az imaéletem sem pont olyan, mint korábban.

Visszatekintve az atyának igaza lett, újdonságokat élhettem át a lelki életemben, tanulhattam és fejlődhettem, miután elfogadtam, hogy a változás szükségszerű.

Tavaly ősszel egy lelkigyakorlaton fogalmazódott meg bennem, hogy ismét egy ilyen új szakaszhoz értem. Szüleim példája adta az ötletet, férjemmel közösen elhatároztuk, hogy zsolozsmázni kezdünk.
Azonnal éreztem, milyen ereje van ennek az imának. A zsoltárok ugyanolyan elevenen zengtek, mint korábbi kötetlenebb imáimban, az állandó szövegek egyre ismerősebbek lettek, napról napra más megvilágításba kerültek.

A legfontosabb, amit tapasztalok, hogy az imám arányai rengeteget változtak a zsolozsmával.

A nagyon leterhelt időszakokban a szabad imák könnyen szerveződnek az aktuális feladatok köré, észrevettem, hogy halomba gyűltek a könyörgések, még hálaadást is a korábbi nehézségek kapcsán fogalmaztam meg javarészt. Felfedeztem, hogy a zsolozsmával ki tudok szakadni a saját helyzetem bűvköréből és úgy kezdeni az imát, hogy felmagasztalom az Urat függetlenül mindentől, ami épp körülöttem és bennem zajlik. Úgy érzem, sikerül valóban első helyre tennem Őt, dicsőítem és áldom. Megvan a saját érzéseimnek, vágyaimnak, kéréseimnek és kérdéseimnek is a helye, de nem pusztán rólam szól az ima. A zsolozsma nagyszerű alap.

hirdetés