A hajnali ima ereje

Amióta két kisgyermeket nevelek, alig van időm elmélyült imára. Örülök, ha összesen öt-hat órát tudok aludni három-négy részletben, így legtöbbször nem vagyok annyira összeszedett, hogy megfelelő módon forduljak Isten felé.

Tudom, Isten meghallgat minden szívből jövő röpke fohászt is, de nekem többre van szükségem a lelki békém megteremtéséhez, az élő és gyümölcsöt termő Istenkapcsolat fenntartásához. Amikor egymás után kis korkülönbséggel megszülettek a gyermekeim, a megváltozott életmód és az állandósult kialvatlanság ahhoz vezetett, hogy elmaradt a minőségi imádság az életemből. Hiába próbáltam ki többféle módszert, kerestem lopott öt perceket az imára, nem tudtam kikapcsolni az agyamból a hétköznapok terhes valóságát. Még ha nem is aludtam el fél perc alatt, annyi időm sosem volt, hogy a belsőm elcsendesedjék, lenyugodjék, s meghallja a szív mélyén lakozó Isten szavát.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a kislányom rendszeres hajnali három órai ébredése után feltörő „Jaj, Istenem, én ezt már nem bírom tovább” sóhajból csodás, mély, egészen őszinte imádságok váltak. Soha korábban nem tapasztaltam meg úgy Isten szeretettel körülölelő, valóságos jelenlétét, mint azokon a sötét és csendes hajnalokon, amikor a lakásban mindenki aludt, csak mi ketten szemléltük egymást Istennel – néha szavak nélkül, és tudtuk, hogy körülöttünk az Élet szuszog édesen. Szép lassan örömteli várakozás váltotta fel a hajnali ébredések terhét, tudtam, hogy amikor a feladataim végeztével a lányom ágya szélére ülök, Isten vár, hogy a lélek csendjében vigaszt nyújtson.

hirdetés

Megértettem, hogy minden pontosan úgy van rendjén és jól, ahogy van. Lehet, hogy elvesztettem sok-sok mindent a régi életemből a két kisgyermek érkezésével, hogy többé nincsen rend a laskában és mindig kócos vagyok, hogy folyton elfelejtek valamit és már nem is törekszem a precizitásra, de cserébe Isten sokkal hatalmasabb kincset tárt fel előttem: önmagát adta nekem a hajnali imákban.

A gyerekek növekednek és már ritkábban kelnek fel éjjel. Én azonban továbbra is felébredek hajnalban, hogy találkozzam Vele még akkor, amikor körülöttem minden csendes. Nem hosszú imádságok ezek, de egészen intenzívek, olyan mélyről feltörő hangon szólalnak meg bennem, melyet korábban nem ismertem. Igazi csoda  és kegyelmi ajándék ez az életemben. Csak nemrég figyeltem fel arra, hogy az evangéliumok szerint Jézus sokszor hajnalban imádkozott. Lehet, hogy az Atya egészen különleges módon hallgatja meg azokat, akik hajnalban fordulnak Felé?

Rostási-Szabó Csilla 

hirdetés