Keresztényként az élet szentsége mellett kiállva megdöbbentő és szomorú, hogy az életvédők kitartó munkája ellenére gyakorlatilag állóháború van az abortuszpártiak és életpártiak nézetei között. Most a személyes megéléseimet szeretném elmesélni nektek azzal kapcsolatban, hogy hogyan találkoztam az abortusszal és lettem elkötelezett az élet oldalán.
Mindannyiunknak van valamilyen viszonyulása az abortusz kérdéséhez, sőt közvetlen vagy közvetett tapasztalatunk és élményünk is lehet a témával kapcsolatban. Nekem van. Egy abortusz traumája ugyanis generációkon átívelően is továbbélhet.
Először az anyukámtól hallottam az abortuszról, sőt legelsőként csak közvetetten, úgy, hogy a jelenlétemben felnőttek beszélgettek a témáról és én általános iskolásként fél füllel elkaptam néhány mondatot. Csak az érzésre emlékszem. Komoly és súlyos dolgnak tűnt, de ez a műszó megvédte a gyerekénemet a valóságtól. Sokáig fogalmam sem volt, pontosan mit is jelent.
Később egy beszélgetés során kérdeztem rá konkrétan, hogy mi is az az abortusz.
Nagyon sajnáltam, hogy vannak nők, akik így döntenek, mert úgy érzik nincs más választásuk.
Nem sokra rá egyik este a híradót háttérzajént hallgatva ültem a nappaliban. Utcára vonult nők tömegét mutatták egy tüntetésen, amin azért vettek részt, hogy ne az állam mondja meg nekik, hogy mit kezdjenek a testükkel, ne krolátozzák őket az abortuszhoz való jogukban, hiszen az amúgyis egészségügyi beavatkozás. Jól összerakott hír volt, mert egy gyanútlan kislány, aki még nem látja át a helyzetet, szinte gyalog nekiindulna vidékről, hogy csatlakozzon a tűntetőkhöz, hiszen ,,tényleg ne a csúnya férfiak mondják meg a tutit szegény nőknek, és ne túrkáljanak a méhükben„. Kis híján bennem is sikerült feléleszteniük az azóta mélyen szunnyadó feminista énemet, de látva, hogy a tüntetésen terhes (!) hölgyek és gyerekkel kivonuló emberek is részt vettek, elképedtem. Szürreális képsorok, ha jobban belegondolunk. Mélyen megrázott és felháborított a tény, hogy ezek a nők, most
azért tűntetnek, hogy ők, én és minden nő majd könnyebben, számunkra a lehető legegyszerűbb úton ölhessük meg a gyermekeinket
Azzal persze nem számolva, hogy az abortusz csak tetézi a krízist a nő egyébként is válsgosnak ítélt helyzetében.
Három húgom van, édesanyám egyszer a legkisebb testvérem kapcsán mesélt a szülésélményéről: a császármetszést követően a hölgyeket az abortusz után lábadozókkal egy teremben helyezték el. Az anyukám beszédbe elegyedett egy ágyszomszédjával és kiderült, hogy a nő
most jött a harmadik abortuszára, mert a párja nem engedi neki, hogy megtartsa a babát.
Teljesen lesokkolódtam. Kiskamasz lehettem ekkor és fel nem foghattam, hogyan tilthatta meg egy férfi egy nőnek, hogy megtartsa a gyermekét. Azóta persze árnyaltabban látok, de ekkor éledt fel bennem a téma kapcsán érzett mérhetetlen igazságtalanságérzet először.
A legmeghatározóbb abortuszhoz kapcsolódó beszélgetésem viszont a nagymamámmal volt, amikor elmondta, hogy régen hozott egy rossz döntést: lett volna egy harmadik gyermeke, egy nagybátyám vagy nagynéném, csak a nagypapám nem akarta megtartani, mert azt gondolta, nem tudnák anyagilag vállalni. A nagymamámnak nem sok választása volt, ahogy a körülményeket ismerem, (amivel persze nem felmentem, ő sem mentegette magár soha). Ez a döntés örökre nyomot hagyott a szívében. A ‘70-es években ráadásul nagyon keveset tudtak a magzati életről, a nők nagyjából a fogamzásgátlással egy polcon kezelték a beavatkozást. A nagymamám sem tudta pontosan, hogy mit tett, idős korában is sokszor felemlegette a történetet és érződött, hogy
sosem tudta megbocsátani magának, hogy akkor nem állt ki a gyermeke mellett.
Megrendített, hogy a családunkban is történt abortusz, de ha a nagymamámra gondolok, aki megbánta, meggyónta és belátta, hogy szörnyű döntést hozott, érzem Isten irgalmát. Mert Ő közel van a megtört szívűekhez és Jézus minden bűnünket rég elhordozta. De ebből a személyes példából is látszik, hogy magunknak megbocsátani egy ilyen tettet nem egyszerű – évtizedek mázsás bűntudatát cipelte a nagymamám; és cipeli sok sorstársa.
Biztos vagyok benne, hogy ha akkor ő meghallhatta volna a kisbabája szívdobogását és tudatosult volna benne, hogy egy már élő kisembert hord a szíve alatt, elég erőt kapott volna, hogy szembeszálljon a nagypapámmal és megtartotta volna a babát.
Ezért vagyok a szívhangrendelet kapcsán azon az állásponton, hogy ha a bevezetése óta csupán egy hölgy is, de meggondolta magát, megérte! Megértem, hogy nehéz szembesülni az elvetetni tervezett magzat szívhangjával, de amíg ez nekünk nehéz, kellemetlen és felzaklató, addig neki egy utolsó esély megmenekülni a haláltól, az egyetlen életjel, amit az édesanyja felé kommunikálhat. Talán ennyi jár egy embernek.
Ahogy tudatosabb lettem, egyre többet foglalkoztam a kérdéssel, utánanéztem az abortusz gyakorlati oldalának, kíváncsi voltam, kinek van igaza, meghallgattam, mit mondanak a választás-, és mit az életpártiak. Kellően sok információ után objektíven szemlélve a kérdést kijelenthetem,
ha nem lennék keresztény sem gondolkodnék máshogy az abortuszról, mint hogy nem támogathatom.
Hiszen azt sem támogatom, ha egy hároméves gyereket megölnek, márpedig nincs különbség egy magzat és egy megszületett társunk embersége között.
Ma már annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy nagyon könnyen felvértezhetjük magunkat a demagóg abortuszpárti érvekkel szemben és képviselhetjük azokat, akik magukat nem tudják, akik a legkiszolgáltatottabbak, akiknek járna a jövő, és akik egyszer mi is mind voltunk: magzatok.
A magzatelhajtást támogatók szolidaritásnak álcázott lobbija hatalmas rombolást okoz, alapjaiban mérgezi és altatja el a társadalom lelkiismeretét és fertőzi meg az ember legmélyebb kapcsolódását: anya és gyermeke egységét. Legyünk bátor keresztények és ne féljünk a szívünkre helyezett igazságokat irgalommal képviselni a mindennapokban az abortusz témájában sem!
Ha várandós vagy, de kilátástalannak érzed helyzetedet, nincs aki meghallgasson, nem látsz tisztán a rád nehezedő nyomástól, keresd bátran az Együtt az Életért Egyesületet az alábbi elérhetőségeken:
Krízistelefonszám: +36 30 598 0 198
Email cím: kapcsolat@egyuttazeletert.hu
További információkat találhattok az abortusz.hu és a rahelszoloskertje.hu oldalakon is.
Van segítség!
hirdetés
