Szeretnél rendszert vinni az imaéletedbe? Szeretnéd, ha a gondolatoknak, amik megfogannak benned ima közben, nyomuk maradna és bármikor visszatérhetnél hozzájuk? A legjobb módja ennek az imanapló! Vezesd minden nap, meríts erőt belőle újra és újra és kövesd végig a segítségével a lelki fejlődésed!
Olyan világban élünk, ahol minden azt szajkózza, hogy Mi vagyunk a legfontosabbak. Foglalkozzunk önmagunkkal, keressük a saját hangunkat, tapasztaljuk ki, hogy mi a jó nekünk, küzdjünk a jogainkért! Már észre sem vesszük, mennyire hatással van ez a gondolkodás a keresztyén életünkre is. A TeSó blog erről szóló remek írását szemlézzük.
Az elmúlt időkben elengedtem a „nyomkodjuk kevesebbet a telefonunkat” témát. Arra próbálok figyelni, hogy amikor nyomkodom, akkor valami eredménye legyen ennek a hétköznapi függésnek. Például ráírok régi ismerősökre is, vagy például anyuka barátnőimre, akiknél sosem tudom, mikor zavarnám őket, de egy üzenet sosem árt.
Az imaéletembe is sikeresen beépítettem a telefonomat. Bemutatok néhány applikációt, amit Ti is kipróbálhattok, ha még nem tettétek!
Az utóbbi napokban egyre inkább hozzászokhattunk a meleg időhöz, ami jelzi, hogy elérkezett a vakáció és a nyaralások időszaka. Mégis olyan érzésem van, mintha idén kicsit más lenne ez a nyári időszak.
Aki követi a híreket, az napról napra olvashatja, hogy egyre több ország jelenti be, mikor nyitja meg a koronavírus-járvány következtében bezárt határait. A korlátozások folyamatos feloldásával a mi határaink is megnyílnak a hétköznapokban. De vajon lelkünk határait is megnyitjuk Isten felé?
Mit adhat személyes imaéletemhez a zsolozsma? Néhány hónap távlatából meglepő, mi változott.
Amikor összeházasodtunk a feleségemmel (életem legszebb napja), a boldogságon túl éreztem a felelősséget is: jó férjnek kell lennem és vigyáznom kell rá, valamint a kapcsolatunkra egy életen át. Amikor megtudtam, hogy apa leszek (szintén egy nagyon boldog nap), a felelősség érzése egészen másként tört rám…
Néha egyszerűen nem megy az ima. Semennyire. Gondolok én az Istenre – de nem találok kapcsolódási pontot, nem tudom mibe kapaszkodhatnék. Sem az Istennel, sem úgy az életem nagy részével nem vagyok kibékülve, teljes lelki szárazságot érzek, és tanácstalan vagyok, hogy hogy is lehetne kimászni ebből. Próbálkozások vannak, de gyengék, nem visznek közelebb az Istenhez (vagy csak nem érzem). Marad a nyugtalan távollét Tőle.
Irigykedve gondolok Charles de Foucauld atya önátadás imájára (amit talán már olvastál nálunk) és az agyam pont fordítva diktálja az egyébként gyönyörű imát…
A férjem futóedzései mutatták meg, mik a nyári imaélet legnagyobb buktatói.
Amióta két kisgyermeket nevelek, alig van időm elmélyült imára. Örülök, ha összesen öt-hat órát tudok aludni három-négy részletben, így legtöbbször nem vagyok annyira összeszedett, hogy megfelelő módon forduljak Isten felé.