Néha olyan idegesítően határoltak vagyunk! De jó rájönni: ez az emberségünkből fakad és Isten akarta így, hogy Tőle függhessünk. Valójában több ez, mint függés: Ő valódi értelmet ad az életünknek, ha hiszünk benne és neki. Többek között erről szól ez a vers.
Bár felfedeztük, hogy nem a Föld körül forog a Nap és a világ, ez a tudás csak az agyunkig jutott el, a szívünkben pedig az a tudat él, hogy bizony mi emberek vagyunk a világ közepe. Azon belül pedig RÓLAM szól minden. Azt, hogy Isten létezik-e, végül is eldöntheti mindenki úgy, ahogy a szüksége vagy a kedve tartja.
Az egyik keresztény tábor végeztével, még egy-egy dicsőítő dalt dúdolgatva ültem a vonaton hazafelé utazva. Persze nem az alvás volt a hét fő témája, úgyhogy nem kellett sok ahhoz, hogy álomba szenderüljek, amint kirobogtunk a Keletiből. Az izgisebb rész körülbelül félúton lehetett, amikor felszállt egy kicsit ütöttebb-kopottabb ruhás, de azért szegénynek még egyáltalán nem mondható férfi.
Összeegyeztethető-e egymással a hit és a tudomány? Ezzel a kérdéssel foglalkozott az a kerekasztal-beszélgetés, amely során másfél évvel ezelőtt a BME keresztény és ateista professzorai vitatkoztak egymással. A vita egy egészen érdekes és színvonalas beszélgetésnek indult, de aztán az egyik keresztény professzor ledobta a bombát… Elmondta, hogy ő az egész tudományos világképét a Biblia szavára építi: hisz abban, hogy a Föld körülbelül 10.000 éves, hogy a teljes teremtés valóban 6 nap alatt, azaz 6×24 óra alatt zajlott, és hogy Isten az embert valóban a föld porából teremtette. Az ateista professzorok elnevették magukat, én pedig csak fogtam a fejem…
Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes! (Mt. 5,48) Ismerjük Jézust, tudjuk kicsoda ő valójában, és azt is, hogy örökké szeret. De amikor azt halljuk, hogy legyünk tökéletesek, szinte megbénulunk.
Kérlek, csukd be a szemed és képzeld el, hogy az édesanyád méhében vagy. Ahogy épp élvezed ezt a roppant kényelmes kis otthont, egyszer csak meghallod, ahogyan az anyukád vívódik: nem vagyok ehhez túl fiatal/öreg? Mit fognak szólni az emberek? Nincs pénzem, hogyan fogom felnevelni? Ha a párom ezt megtudja, biztosan elhagy… rendellenességet találtak, megtartsam? Hányan élik meg ezt életük első pár napján… Sokan vannak, akikre ma példaképként tekintünk, az anyaméhben mégis a halálukat kívánták. Hogy is van ez, ember a magzat?
A húsvét előtti három hétben szeretnénk benneteket végigvezetni egy úton, amelyen szembe tudunk nézni a bűneinkkel, hogy a végén, húsvértra, valóban megérkezhessünk Jézus lába elé. Az úton Balicza Iván evangélikus lelkész van a segítségünkre, aki négy részből álló sorozatában végigjárja a bűntől a bűnbocsánatig tartó utat. A második rész a számonkérésről szól, hiszen “mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5,10)