Blog, Herényi Márk Barnabás

Tudomány VAGY hit – tényleg választanunk kell?

Összeegyeztethető-e egymással a hit és a tudomány? Ezzel a kérdéssel foglalkozott az a kerekasztal-beszélgetés, amely során másfél évvel ezelőtt a BME keresztény és ateista professzorai vitatkoztak egymással. A vita egy egészen érdekes és színvonalas beszélgetésnek indult, de aztán az egyik keresztény professzor ledobta a bombát… Elmondta, hogy ő az egész tudományos világképét a Biblia szavára építi: hisz abban, hogy a Föld körülbelül 10.000 éves, hogy a teljes teremtés valóban 6 nap alatt, azaz 6×24 óra alatt zajlott, és hogy Isten az embert valóban a föld porából teremtette. Az ateista professzorok elnevették magukat, én pedig csak fogtam a fejem…

„Mindent meg kell tennünk, hogy megelőzzük ezeket a megalázó helyzeteket”

Mikor a vitán a fenti vallomás a 10.000 éves Földről elhangzott, valami összetört bennem. Hívő keresztényként nagyon érdekelt, hogy a keresztény tanítás képviselői vajon milyen szempontok alapján fognak erről a mindenkit érdeklő témáról beszélni, hiszen a teremben valószínűleg több száz olyan ember ült, akik vagy nem hallottak még érdemben Istenről és a keresztény tanításról, vagy nagyon kritikusan álltak a kérdéshez az addigi ismereteik alapján. Ez egy olyan beszélgetés lehetett volna, amely során leomolhatott volna néhány komoly előítélet a kereszténységgel kapcsolatban. Sajnos attól tartok, épp az ellenkezője történt.

Mielőtt továbbmegyünk, szeretnék idehozni egy idézetet Szent Ágostontól:

„Általában még a nem keresztények is tudnak valamit a Földről, a mennyekről és világunk más összetevőiről, a csillagok mozgásáról és pályájáról, még méretükről és viszonylagos helyzetükről is, a Nap és a Hold előre jelezhető fogyatkozásairól, az évek és az évszakok váltakozásairól, az állatfajtákról, a növényekről, a kövekről és így tovább, és ebben a tudásban biztosak belátásuktól és tapasztalataikból kifolyólag.

Így szégyenletes és veszélyes, ha egy hitetlen azt hallja egy kereszténytől, aki vélhetően a Szentírás értelméről beszél, hogy butaságokat mond ezekről a témákról. Mindent meg kell tennünk, hogy megelőzzük ezeket a megalázó helyzeteket, amikor az emberek a keresztények hatalmas tudatlanságával szembesülnek és megvetően kinevetik őket.

Nem is az a legnagyobb szégyen, ha egy tudatlan személyt kigúnyolnak, hanem az, hogy a hit háznépén kívül álló emberek azt fogják gondolni, hogy a mi szent szövegeink írói ugyancsak osztják ezt a véleményt, és így, azok legnagyobb kárára, akiknek megváltásáért küszködünk, a Szentírás íróit visszautasítják, és tanulatlan embereknek fogják őket tartani. Ha olyan kereszténnyel találkoznak, aki tévedésben él azokban a témakörökben, amelyeket ők jól ismernek, és azt hallják tőle, hogy buta hiedelmeit a mi könyvünkre hivatkozva erőlteti, akkor miért is hinnének ennek a könyvnek, és miért fogadnák el a feltámadást, az örök élet reményét, a mennybéli királyságot, ha azt gondolják, hogy a könyv oldalai telis-tele vannak olyan tévedésekkel, amelyeket ők jobban tudnak tapasztalataik alapján, illetve az észérvek fényében?” (Szent Ágoston: A teremtés könyve szó szerinti értelmezésben 19:39)

Szent Ágoston a 4-5. században élt. Azóta biztosan javult a helyzet a kereszténység körében… Vagy mégsem?

Egy 2004-es reprezentatív kutatás szerint az amerikaiak 45%-a (!) gondolja úgy, hogy Isten az embereket nagyjából azok jelenlegi formájában, valamikor az elmúlt 10.000 évben teremtette. És ez csupán egy a sok felkavaró adatból, amelyek azt jelzik, hogy komoly hiányosságok mutatkoznak a világ kereszténységének tudományos világképében.

Ha azt akarjuk, hogy a nem hívő emberek valamennyire is komolyan vegyék a keresztényeket, és egyáltalán elgondolkozzanak a keresztény tanítás igazságán, ezen bizony változtatnunk kell.

Miért félünk a tudománytól?

Számos keresztény azért fél a tudománytól, mert attól tart, hogy a tudományos felfedezések ellentmondanak mindannak, amit ők eddig Istenről tudtak, netán újabb és újabb bizonyítékokat találnak Isten nem-léte mellett. Nem könnyű ez a helyzet, ráadásul sokkal összetettebb, mint elsőre tűnik.

Egyrészt nagy hatása lehetett ezen gondolkodásmód kialakulásában az ateizmusnak, amely többek között Richard Dawkins vezetésével, az evolúcióelméletet zászlajára tűzve hirdette, hogy a tudomány lépésről lépésre lerombolja a keresztény világnézetet. Így történt? Részben igen.

Ugyanis a tudományhoz való viszonyában a világ keresztény társadalma közel sem egységes, és igen nagy a tudományos tájékozatlanság. Azon amerikaiak számára például, akik a fentebb említett 45%-ban vannak, és hiszik, hogy a Bibliára mint tudományos műre (is) kell tekinteni, és hogy a világegyetem mindössze 10.000 éves (ún. fiatalföld-kreacionizmus), a tudományos felfedezések valóban komoly problémákat okozhatnak. Hiszen kivétel nélkül minden tudományág egyetért abban, hogy a világegyetem valamivel kevesebb, mint 14 milliárd éves, hogy a Föld mai formájának kialakulása több, mint 5 milliárd évbe telt, és Darwin 19. században megfogalmazott evolúcióelméletének jelentős részét is sokkal több tudományos bizonyíték támasztja alá, mint azt maga Darwin valaha gondolhatta volna. A mélyen hívő keresztény Francis S. Collins, génkutató, aki többek között a Humán Genom Projekt vezetője volt, a következőképpen fogalmaz:

A genomvizsgálat eredményei „együttesen olyan molekuláris bizonyítékát adják az evolúcióelméletnek, amely gyakorlatilag minden, szakmáját gyakorló biológust meggyőzött róla, hogy Darwin elmélete a variációkról és a természetes kiválasztódásról megkérdőjelezhetetlenül helytálló. (…) a genommal kapcsolatos legújabb adatok szinte leküzdhetetlen kihívások elé állítják azt, aki mindenáron ragaszkodik hozzá, hogy minden egyes faj ex nihilo (a semmiből) teremtetett.” (F.S.Collins: Isten ABC-je, 159-160.o., ill. 155.o.)

Valóban könnyebb lehet tagadni az evolúciót és figyelmen kívül hagyni a tudományos felfedezéseket, esetleg tudományosan megalapozatlan elméleteket gyártani a világ „valódi” keletkezéséről, de ez egy olyan út, aminek a vége egész biztosan komoly csalódás lesz, és véleményem szerint alapvetően áll szemben azzal az úttal, amire Isten a követőit hívja. Álljon most itt két megszívlelendő gondolat, az első Pál apostoltól, a második (az egyébként haláláig mélyen hívő) Galileitől:

„Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.” (Róm 1,19-20a)

„Nem érzem kötelességemnek azt gondolni, hogy ugyanaz az Isten, aki felruházott minket az értelem, a gondolkodás és az intellektus képességével, egyúttal azt is várja tőlünk, hogy ne használjuk ezeket.” (Galileo Galilei)

A kereszténység nem félhet a tudománytól. Ha az igazságot keressük, elengedhetetlen, hogy szembenézzünk a tudományos kérdésekkel, még akkor is, ha ennek eredményeképpen egyeseknek újra kell gondolnia az egész világképét. Ráadásul, ha ezt megtesszük, sokkal fontosabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat: például, hogy mi tesz bennünket emberré. Az emberré válással kapcsolatban ugyanis még nagyon sok nyitott kérdés maradt.

A fentebb idézett genetikus professzor könyvében később ezt írja: „A csimpánz és az ember génszekvenciájának összehasonlítása, bármilyen érdekes is, semmit nem mond arról, hogy mi tesz bennünket emberré. Úgy vélem, önmagában a DNS-szekvencia – még ha ki is egészítjük a biológiai funkció hatalmas tárházával – soha nem lesz képes megmagyarázni bizonyos emberi tulajdonságokat, például a morális törvény ismeretét és az istenkeresés univerzalitását. Hiába szabadítjuk meg az Urat a teremtés egyes terheitől, attól még ő marad mindannak a forrása, ami különlegessé tesz minket, embereket és magát az univerzumot is. A genetikai felfedezések mindössze arról tanúskodnak, hogy Isten hogyan vitte végbe a teremtést.” (F.S.Collins: Isten ABC-je, 159.o.)

Végső soron a tudomány is Istenről tesz tanúságot. Mennyivel felemelőbb megérteni a világmindenség működését és rácsodálkozni arra, ahogy Isten a fizika, a biológia, a kémia, a matematika gyönyörű törvényei segítségével alkotta meg és tartja meg mindazt, amit ismerünk, mint homokba dugni a fejünket és tovább élni a tagadásban! Szerencsére a világ kereszténységének jelentős része hasonlóképpen gondolkodik. És csak ők tudnak érdemben párbeszédet folytatni azokkal az emberekkel – ateistákkal, agnosztikusokkal, keresőkkel –, akik a hit és a tudomány között feloldhatatlan ellentmondásokat vélnek felfedezni.

A keresztény tanítás vizsgálata tudós szemmel

Szeretnék öt rövid támpontot adni arra, hogy a gyakorlatban hogyan oldható fel az a látszólagos ellentmondás, amely a keresztény hitet a tudománytól elválasztja.

1) A biblia szó az ógörög biblion szó többes száma, jelentése „könyvek”. A Biblia nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen sok-sok különböző könyvből áll, melyek mind szerzőjüket, stílusukat, mind céljukat, keletkezésük idejét, körülményeit, és történeti hitelességüket tekintve jelentősen különböznek egymástól. Míg az evangéliumok történetileg is megbízható források, Jób könyve például sokkal inkább egy tanmese. A Szentírás helyes értelmezése során nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyes könyvek hátterét.

2) A fentiek alapján vajon hogyan tekintsünk a bibliai teremtéstörténetre? A Christopher West ezt írja A test teológiája kezdőknek c. könyvében: „Képzeljük el a különbséget aközött, amikor egy nő szemébe egy szemorvos néz bele és aközött, amikor a férje vagy kedvese néz a szemébe. A szakember a szaruhártyát nézi, és tudományos tényeket jegyez fel. A szerelmes a nő lelkébe tekint, ami valami költőibb és ihletettebb szavakra készteti. Vajon a szakember „helyteleníti” amit a szerelmes tesz? Nem. Ez egyszerűen két különböző szemlélete ugyanannak a valóságnak. A Teremtés könyvének szerzője nem tudós szakember volt, hanem szerelmes, akit Isten arra ihletett, hogy a világ és az ember eredetének szellemi misztériumait hirdesse.”

3) A Biblia értelmezésénél a könyvek keletkezésének egy másik fontos szempontját is figyelembe kell vennünk. A KEK 110. pontja így fogalmaz: „A szent szerzők szándékának megismeréséhez figyelembe kell vennünk koruk és kultúrájuk viszonyait, az adott korban általános irodalmi műfajokat és a korabeli általános gondolkodás-, beszéd- és elbeszélésformákat. (…)”

A Biblia szerzői a saját koruk fejével gondolkodtak és elsősorban a saját koruk emberéhez szóltak. Ha elkezdtek volna a mai (vagy még inkább a jövőbeni) természettudományos ismeretek alapján evolúcióról, ősrobbanásról vagy éppen genetikáról beszélni, azt sem ők, sem azok nem értették volna, akiknek ott és akkor ez az üzenet szólt. De mindez nem is volt lényeges. A Biblia szerzői nem természettudósok, hanem teológusok voltak. Nem a hogyanok, hanem a miértek érdekelték őket igazán.

4) Sokak véleményével ellentétben, és a középkori történelem eseményeiből levonható következtetések ellenére az egyháznak nem feladata és tiszte tudományos kérdésekről eldönteni, hogy azok igazak-e vagy sem. Az egyház a hit és erkölcs kérdéseiben tévedhetetlen.

„Ez a tévedhetetlenség, mellyel az isteni Megváltó Egyházát a hit és erkölcs tanításában föl akarta ruházni, az isteni kinyilatkoztatás szentül megőrzendő és hűségesen előadandó letéteményének körére terjed ki.” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium)

5) Végül egy gondolat arról, hogy a tudomány szempontjából mi az a három dolog, amelyre a keresztény tanítás szerint csakis Isten képes:

  • semmiből valamit,
  • nem élőből élőt,
  • és nem emberből embert létrehozni.

Ez a három lépés mind az emberek, mind a természet számára áthidalhatatlan.

Ne érd be ennyivel

Abban bízom, hogy ez az írás segített új nézőpontba helyezni a hit és a tudomány kapcsolatát. Ám ha igazán érdeklődsz a téma iránt, ne érd be ennyivel. Olvass könyveket, olvass cikkeket, járj utána a kérdéseidnek, kövesd a legfrissebb tudományos felfedezéseket és ismerd meg az egyház tanítását. A kereszténységnek nagy szüksége van olyan emberekre, akik el tudják vinni az evangéliumot azokhoz is, akikhez eddig tudományos meggyőződésük vagy kritikáik miatt nem juthatott el.

Herényi Márk Barnabás

Fotók forrása: NASA; Rod Long; Jeremy Thomas; Jonas Jacobsson

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

10 hozzászólás

  • Válasz Sipi 2019. 01. 05. 17:06

    Tudomány és vallás kapcsolatára egyik kedvenc előadásom:
    https://www.youtube.com/watch?v=YoerS3Wbq0c

    Bár most nem találom ezt a részt benne, de egy kérdésre, hogy de hát a Biblia szerint Isten 6 nap alatt teremtette a világot, tehát a tudomány (a hívő szerint) nem igaz, azt válaszolja, hogy az is benne van a Bibliában, hogy ami az embernek egy nap az Istennek 1000 év, ami meg istennek egy nap az az embernek 1000 év. Az a válasz nekem nagyon tetszett erre vonatkozóan: vagyis Isten nem a mi idő fogalmaink szerint gondolkodik.

    • Válasz Filipánics Tibor 2019. 01. 05. 22:59

      Valószínű,hogy a hat nap vagy egy szimbólum,vagy más jelentést hordoz.De kétezer éve valószínű a birkapásztoroknak,te is kitaláltál volna valamit,hogy ne a sötétben tapogatózzanak.

  • Válasz DrPorter 2019. 01. 05. 20:23

    Biofizikusként engem is foglalkoztat a felvetett kérdés. Köszönet az írásért. A “nem élőből élőt csak Isten teremthet” állítás (az 5. pontban) azonban elgondolkodtat! Mire alapozza a cikk írója, hogy a másik két állítás mellett (amelyek egyértelműbbek számomra) ez is egyenesen következik a katolikus hitből? Tudomány és vallás kapcsolatára vonatkozóan a kedvenc könyvem az “Apóriák” kötet: https://www.magyarkurir.hu/kultura/parbeszedben-termeszettudomany-es-teologia

    • Válasz Filipánics Tibor 2019. 01. 05. 23:04

      “A “nem élőből élőt csak Isten teremthet” El kell fogadnunk,hogy volt olyan ,mikor nem volt élő.Nekünk embereknek ez elképzelhetetlen,ezért vonták be Istent,ami teljesen igaz is.A baj ott van,ami ezek után van,mégpedig,hogy Istent lehúzzuk a saját szintünkre és úgy képzeljük el és úgy is beszélünk róla,mint egy nagyon bölcs öreg ember.Sajnos a valóságban,ehhez semmi köze.

  • Válasz H. Ádám 2019. 01. 05. 22:46

    Érdekes cikk. A BMEn tényleg van olyan tanár, aki a 10e éves föld mellett érvelt?
    Én viszont azon gondolkodtam, hogy ha az ember evolúcióval emelkedett ki az állatvilágból, akkor kellett egy pontnak lenni, amikor már nem állat volt hanem ember. Az evolúció viszont nagyon apró lépésekkel dolgozik. Akkor viszont hol volt ez a pont vagy hogy mehetett ez végbe?

    • Válasz Herényi Márk Barnabás 2019. 01. 05. 23:46

      Igen, tényleg van olyan tanár a BME-n. 🙂
      Abszolút jogos a felvetésed. C. S. Lewistól, a 20. századi keresztény gondolkodó és írótól hoznék egy idézetet. Nem tudom, így van-e, ahogy írja – minden bizonnyal erre tudományos bizonyíték (még?) nincsen -, de egy elképzelhető forgatókönyvnek tartom: “Isten hosszú évszázadokon keresztül tökéletesítette az állati életformákat, amelyet az emberiség és önnön képmása befogadójául szánt. Olyan kezeket adott neki, amelynek hüvelykujja el tudta érni az összes többi ujjat, olyan állkapcsokat, fogakat és torkot, amely képessé tette az artikulációra. Agyat is kapott, amely kellő mértékben összetett volt, hogy elvégezze mindazokat a materiális műveleteket, amelyek a racionális gondolkodáshoz szükségesek. A teremtmény ebben az állapotban létezett hosszú ideig, mielőtt emberré vált volna. Elég okossá vált ahhoz is, hogy olyan eszközöket készítsen, amelyekről a modern archeológusok úgy gondolják, hogy ember mivoltunk bizonyítékai. De ez a teremtmény továbbra is csak egy volt az állatok közül, mivel minden fizikai és pszichikai tevékenysége anyagi és természetes célokat szolgált. Aztán, sokkal később Isten úgy határozott, hogy ebből az élőlényből (mind fizikai, mind pszichikai értelemben) származzék le egy újfajta tudat, amely azt tudja mondani, hogy “én”, amely tárgyként képes szemlélni önmagát, amely ismeri az Istent, amely döntéseket tud hozni az igazságról, a jóságról és a szépségről. Aki annyival az idő előtt jár, hogy képes érzékelni az idő múlását is… Nem tudjuk, hogy Isten hányat hozott létre ebből a teremtményből, sem azt, milyen sokáig éltek a paradicsomi állapotban… De előbb-utóbb elbuktak. (…)”

    • Válasz Filipánics Tibor 2019. 01. 06. 15:40

      Ha pontot keresel,akkor nagyon a kezdetekhez kell visszamenned.Nem úgy zajlott,hogy majomból lett az ember.Sokkal előrébb kell keresgélnünk.A majommal picit tévútra vitték a tudományt.Mondjuk inkább úgy,hogy kéz a kézben mentek félre.
      Ha nem gondoljuk újra az egészet,körbe körbe rohanunk az evolúció körül. 🙂

  • Válasz Old 2019. 01. 06. 10:31

    A mostani tudományos gondolkodás szerint 14 milliárd évvel ezelőtt volt az ősrobbanás, amikor a “semmiből” az egész világmindenség létrejött. Akár azt is mondhatjuk, hogy Isten akkor teremtette meg a világot, vagy nem?

    • Válasz Filipánics Tibor 2019. 01. 06. 15:34

      Pontosan! Csak szerintem a szavakkal van baj és az elmélettel.Nem ősrobbanás volt ugyanis hanem teremtés.Persze,a tudománynak meg kell magyarázni a kezdeteket de talán már nem kell sokáig várni az igazságra.Nem mintha a kezdet lenne a legfontosabb,az csak érdekesség. 🙂

  • Válasz Mayer Balázs 2019. 01. 09. 21:51

    Komolyan úgy gondoljátok, hogy minden nemzedék ami a “felvilágosodás” előtt élt, kizárólag ostobaságokat gondolhatott az eredetről, nem gondoljátok, hogy a korábban általánosan elfogadott nézet, ami kb. minden kultúrában azonos elemekből áll esetleg tartalmazhat valóságot is? (Ajánlom a felvilágosodás, ugyan lassan beérő, de egyértelműen levezethető egyéb gyümölcseit is figyelembe venni, mint a hittől való tömeges elfordulás, és a totalitárius rendszerek a múlt században)
    Pár kérdés:
    -Tudtok-e olyan kultúráról, ahol nem 7 napos a hét?
    – Vajon miért említi Jézus Noét úgy, mintha valóban létező ember lett volna?
    – Hogy lehet összeegyeztetni azt, hogy a halál az ember bűne miatt jött a világba, és azt, hogy az ember néhány millió évnyi halálra épülő evolúció után jelenik meg először?