Blog, Igehirdetés

Beszélnünk kell a bűnről – 4. rész – Élet a bűnbocsánat után

Ezt a blogot megelőzően már három alkalommal olvashattuk Jézus példázatát az adós szolgáról. Azok kedvéért, akik nem olvasták, de azokért is, akik igen, hogy jobban emlékezzünk, hadd idézzem fel mindazt, amit eddig mondott nekünk Jézus.

Először azt érthettük meg, hogy rólunk, az emberről és Istenről szól ez a példázat. Mi vagyunk ugyanis Istennek az adósai, akik reménytelenül, megfizethetetlenül, jóvátehetetlenül el vagyunk adósodva Istennel szemben. Bűneink, egész életünk adósságfelhalmozás, hiszen mi csak feléljük mindazt, amit Istentől kaptunk, és ezt semmivel nem tudjuk törleszteni, jóvátenni. 

Azután megérthettük azt is, hogy Isten mindezért felelősségre von, mindennel elszámoltat minket. Eljön a számonkérés napja, amikor nem tudunk majd tagadni, mentegetőzni, kifogásokat keresni, némán állunk majd a számadásra hívó Úr előtt és meghalljuk a végső, az utolsó, a megfellebezhetetlen ítéletet, amely teljes egzisztenciánk megszűnését mondja ki. Nincs semmi esély az adósság megfizetésére, nincs halasztás, nincs jóvátétel, nincs vezeklés, nincs tisztítótűz, csak az elmarasztaló ítélet, a törlesztés, a bűn büntetése van.

De Isten olyan Úr, mondta tovább Jézus, aki megszánja az ítélet alá esett embert. Isten olyan Isten, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. És ezért elengedi a megfizethetetlen adósságot, megbocsájtja a bűnt. 

Tegnap este pedig azt gondoltuk, hogy ennek a szabadulásnak meg kellett változtatni, meg kellett újítani, meg kellett reformálni ennek a szolgának az életfelfogását, szolgatársaihoz való viszonyát. De látnunk kellett, hogy Jézus ismer minket, és tudja, hogy általában nem ez szokott történni, hanem az, ami a példázatban elhangzik: a bocsánatot, kegyelmet nyert szolga nem tud megbocsátani és kegyetlenül bánik társával. Erre pedig azt mondja Jézus, hogy ilyen nincs. Nem lehet kettős erkölccsel élni, nem lehet Istennel szemben a bocsánatot igényelni, embertársunkkal szemben ugyanakkor meg nem bocsátani. El lehet veszíteni a nyert bocsánatot, ha mi nem vagyunk hajlandók megbocsátani a másiknak. Ijesztő törvénye ez Istennek.

Mi van a bűnbocsánat után? Hogyan folytatódjék a példázat?

Tegnap este láttuk, hogy bizony, rosszul folytatódott. Az adós szolga mindent elveszített, amit kapott, elveszítette a kegyelmet, a bocsánatot, elveszítette, mert nem adta tovább.

Ma este arról beszélek, hogy folytatódhatott volna ez a példázat másként is.  Mi lett volna, ha ez a szolga megbocsátott volna szolgatársának, ha úgy, ahogyan neki elengedte az úr a tartozást, ő is elengedte volna szolgatársa tartozását? Élhetett volna felszabadultan, boldogan, adósság nélkül. Új életet kezdhetett volna a múltja nélkül. Hát nem erre vágyódik mindenki? Nem erre vágyódunk mi is? Ezt a lehetőséget játszotta el az a szolga, és ezt a lehetőséget játsszuk el mi is, ha másokkal szemben nem tudunk megbocsátók, irgalmasak lenni.

Talán segít a döntésünkben, életünk, magatartásunk megreformálásában, ha végiggondoljuk ma este, mit is veszíthetünk. Milyen is egy élete az elnyert bűnbocsánat után? Mert a bűnbocsánatot elnyertük, Isten, a mi mennyei Urunk nekünk is elengedte a tartozásunkat, Jézus értünk is fizetett a kereszten. Hogy most már mi lesz ezután, hogyan tovább, az rajtunk múlik.

Milyen is hát az élet a bűnbocsánat után?

Legelőször azt mondanám, hogy hálás élet. Elfelejtheti-e valaki azt, ha megbocsátottak neki, ha szeretettel válaszoltak az ő gonoszságára, ha jóval fizettek neki a rosszért? Elfelejtheti valaki azt, hogy a kezese fizette meg az ő tartozását, mert ő képtelen volt fizetni? Elfelejtheti valaki, hogy tiszta lapot, újrakezdés lehetőségét kapott? Ugyanígy, elfelejtheti-e valaki, hogy Jézus az életével egyenlítette ki az ő élete számláját Istennel szemben? Elfelejtheti-e valaki, hogy megszabadult múltjának terhétől, priuszától, és új életlehetőséget kapott Jézus által? Legyen hálás az életed, és ne legyen egyetlen nap sem, amelyen ne adnál hálát Jézus keresztjéért!

Azután a bűnbocsánatot nyert élet Istent szerető élet. Ha már jóvátenni nem tudom mindazt, amivel őt megbántottam, szomorítottam, ha már visszafizetni nem tudtam, amivel tartoztam neki, legalább ezután igyekezzek azon, hogy szerető gyermeke legyek. Hogy a kedvében járjak, hogy engedelmeskedjem neki, hogy ha látja az életemet, ne elszomorodjon, hanem elmosolyodjon. Ez az istenfélő élet. Istent félni nem azt jelenti, hogy félek tőle, félek a haragjától, a büntetéstől, hanem azt jelenti: olyan nagyon szeretem Istent, hogy félek magamtól, meg ne bántsam Őt. Ezt jelenti, ahogyan Luther magyarázza a Tízparancsolatot: hogy Istent félnünk és szeretnünk kell. A bűnbocsánatot nyert élet Istent szerető élet!

Harmadszor, a bűnbocsánatot nyert élet megbocsátó élet. Aki vette a kegyelmet, az maga is kegyelmes legyen a másik emberhez. Ne követeld másokon az adósságukat. Ne akard érvényesíteni vélt, vagy valós igazságodat. Bocsáss meg azoknak, akik vétkeztek ellened, ahogyan neked is megbocsátott az Isten. Nemcsak Isten bocsánatától esik el az, aki nem bocsát meg embertársának, hanem egy végtelenül nagy élménytől, boldogságtól és örömtől is. Mert megbocsátani mindig sokkal nagyobb örömmel, békességgel jár, mint behajtani az adósságot, elégtételt venni másokon. Nem attól leszünk szegényebbek, amit mások nem adnak meg nekünk, hanem attól, amit mi nem adunk meg nekik!

Negyedszer a bűnbocsánatot nyert élet feltűnő élet. Úgy értem ezt, hogy feltűnik másoknak, a szűkebb és a tágabb környezetnek. Hogyne tűnne fel egy olyan élet, amelyik nyugodt, megelégedett, kiegyensúlyozott. Hogyne tűnne fel, ha valaki nem követelőző, nem erőszakos, nem önző, hanem békülékeny, nagyvonalú, megértő, megbocsátó, mások érdekeit figyelembe vevő. És ha elkezdik kérdezni – mert el fogják kezdeni -, akkor lehetőség nyílik arra, hogy elmondjuk: úgy lehet, hogy nekem sokkal többet engedett el, bocsátott meg Jézus. És elindulhat egy beszélgetés. Nekünk úgyis az a problémánk, hogy olyan nehéz elkezdeni emberekkel Jézusról beszélni. Hogyan tegyünk bizonyságot Jézusról. Ha feltűnő az életünk, majd ők fogják kérdezni, ők fognak érdeklődni, és akkor hitelesen beszélhetünk Róla, aki megújította az életünket.

És végül, ötödször: a bűnbocsánatot nyert élet félelem nélküli élet. Nem fél már semmitől, nem fél a végső számadástól, a haláltól sem, hiszen már túl van a számadáson, már benne van a kegyelemben. Nem kell attól tartania, vajon mi lesz, megkegyelmez-e az Isten, mert tudja: már megkegyelmezett. Aki vette Isten kegyelmét Jézusban, annak sem itt a földön, ebben az életben, sem a halál után nem kell semmitől félnie. Pál apostol vallja a Római levélben: sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem elkövetkezendők, semmi sem szakíthat el az Isten szeretetétől, amit a mi Urunkban, Jézus Krisztusban adott nekünk.

Kedves Olvasók, ilyen a bűnbocsánat utáni élet. Ilyen a kegyelem által megújított, megreformált élet. A titka végtelenül egyszerű: Élj kegyelemmel. Kérd, és fogadd el Isten bűnbocsátó kegyelmét, és légy megbocsátó, kegyelmes embertársaiddal szemben.  Ámen.

Balicza Iván

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás