Egy édesanya csodálatos története – egy nőé, aki igazi ajándék a beteg gyermekeknek.

Egy édesanya csodálatos története – egy nőé, aki igazi ajándék a beteg gyermekeknek.

Van 10 olyan alapvető szabály, amelyekre ha tudatosan figyelsz, sokat javíthatnak az emberi kapcsolataidon.

Reggeli hírmustra közben megakadt a szemem egy íráson, ami örömtelin arról számol be, hogy a híres focista, Cristiano Ronaldo hamarosan egyszeresből háromszoros apává válik. Szuper! – gondoltam, és még véletlenül a kávém is kilötyköltem a csésze után nyúlva. Egy olyan embernél, akit gyakorlatilag az egész világ ismer, még azok is, akik nem annyira focirajongók, hatalmas jelentőséggel bír, hogyan viszonyul a családjához, meg úgy általában a „család kérdéshez”.

Van egy kedvenc életvitel tanácsadó könyvem, ebben írja a szerző, hogy először a fontosat végezzük el. Sokan (én is többször) abba a hibába esünk, hogy előbb a sürgőset végezzük el. Pedig, ha időben elkezdjük a fontosat, nem válik sürgőssé. Így az új évad elején összeírtam a tervem, miben szeretnék fejlődni az apa-fia kapcsolatomban, hogy ne sürgős legyen, hanem fontos.

Fontos értéke a család a napjaink fiatalsága számára – derült ki a négyévente esedékes ifjúságkutatás legutóbbi eredményeiből. A fiatalok a családi értékeket magasan az értékpreferencia elejére sorolják – mondta az InfoRádiónak Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója.

Berenszki Zoltán, szegedi taxis igazán különleges módot talált a beteg gyermekek ünnepének felvillanyozására, felajánlotta, hogy szentestére hazafuvarozza a klinikáról azokat a kis betegeket, akik csak azért nem lehetnek otthon, mert a szüleik nem tudják állni az útiköltséget.

Sokak fejében él az az elképzelés, hogy a papok komoly, zárkózott emberek, akik semmi másra nem koncentrálhatnak, csak Isten szavára, és az egyház követőire. Erre azonban sokak rácáfolnak, egyikükről a haon.hu oldalán olvastunk. A frissen görögkatolikus pappá szentelt Kocsis Dániel gyerekkorától kezdve focizott és mai napig szívesen játszik mérkőzéseken.

„Körülbelül 4 éves koromig édesanyám egyedül nevelt, majd jött egy alkoholista nevelőapa. 6 évesen már kocsmába jártam, hogy bort vegyek neki. 10 évesen állami gondozásba kerültem. 16 évesen rúgtam be először…” – így emlékszik vissza gyerekkorára Fazekas György atya, aki 42 évesen kezdett el kigyógyulni, ahogy ő nevezi, „titokbetegségéből”, évekkel ezután szentelték pappá. Ma musttal misézik. Az alábbi interjú a Képmás magazinban jelent meg.
