„Nevetve zokogós, elgondolkodtatós, megnevettetős, szívbemarkolós, mélyre-menős, felemelős, megpörgetős, romantikus… letehetetlen” – ezen az olvasói véleményen keresztül találkoztam először a The Vision – Az igazság tükrében című könyvvel. Egy ilyen ajánlás után nem csoda, hogy én is alig vártam, hogy elkezdhessem, az íróját ráadásul mélyen hívő nőnek ismertem meg.
Életünk egyik mozgatórugója, hogy megfeleljünk. Ha nem is lehetünk tökéletesek, de értéktelenek se legyünk. Legyünk kellően jó anyák, keresztények, nők, feleségek. De milyen az igazán jó nő?
Hogy melyik a kedvenc könyvünk, arra nehezen tudunk válaszolni. Azonban arra már igen, hogy melyik könyvek voltak elsöprő hatással ránk. Íme három-három könyv, melyek túlzás nélkül megváltoztatták az életünket. (A Bibliát értelemszerűen most nem raktuk bele.)
Egészen furcsa bizsergető érzés, amikor beérkezik egy rendelés a könyvemre. Jó érzés, hogy nemcsak azokat érdekli, akik ismernek és régóta tudják, hogy könyvet írok, méghozzá egy elég nehéz témáról.
Néhány napja egy nagyon mély, néhol megrázó, de mégis felemelő könyvet volt szerencsém olvasni. Nagyok voltak az elvárásaim, mivel a szerzőtől már olvastam más regényt, de a történet minden képzeletemet felülmúlta.
Lássuk csak! Olvasnál valamit karantén idején? Kellene valami új könyv, valami egészen más, mint az eddigiek? Akkor figyelj!
A rendkívüli időszak ellenére is folytatódik a Papp válaszol, sőt talán most van igazán nagy szükség Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa hiteles válaszaira. A kísértés, a karantén és rengeteg ajánlott könyv a terítéken!
Rövid, de annál tömörebb könyvet írt Timothy Keller az emberi egóról, bizonytalanságról, és mások véleményének számontartásáról. Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága című könyvében leszámol a társadalom által felépített tévútra vezető tanácsokkal, és valódi megoldást kínál félelmeinkre, szorongásainkra.
Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy amikor a Bibliát olvasom, szeretem azokat a szakaszokat elővenni, melyek nekem fekszenek, melyek megerősítik a világképemet. Így néhány könyvet töviről-hegyire ismerek, néhányon pedig átsiklo, vagy nem is veszek róla tudomást. Nem feltétlen baj, ha van kedvenc írásunk, a baj az, ha csak azokat olvassuk.
A címben szereplő kérdést tettem fel, mikor Pfárer Elizabet: Szövetségben az Istennel című romantikus családregényét olvastam. A Házasság hetében talán különösen is aktuális elővenni ezt a kedves kis történetet, és megnézni, ténylegesen mit is közvetít nekünk.
