2017. 03. 12.

Miért nincs szükségünk celebekre?

Reggeli hírmustra közben megakadt a szemem egy íráson, ami örömtelin arról számol be, hogy a híres focista, Cristiano Ronaldo hamarosan egyszeresből háromszoros apává válik. Szuper! – gondoltam, és még véletlenül a kávém is kilötyköltem a csésze után nyúlva. Egy olyan embernél, akit gyakorlatilag az egész világ ismer, még azok is, akik nem annyira focirajongók, hatalmas jelentőséggel bír, hogyan viszonyul a családjához, meg úgy általában a “család kérdéshez”. 

Mint kiderült, első fia egy egyéjszakás kalandból fogant, az anya DNS vizsgálattal igazoltatta, hogy Cristiano Ronaldo az apa. Ezt követően 10 millió dollárt fizettek a nőnek, hogy sose fedje fel kilétét és ne akarja többet látni a fiát. A gyermeket azóta leginkább a focista édesanyja neveli. Ronaldo, a hír szerint, jelenlegi párjával eldöntötték, hogy ikreket szeretnének. A gyermekeket a terv szerint egy béranya hordja majd ki az Egyesült Államokban. Természetesen az állításoknak az ikrekkel kapcsolatban van egy bulváros háttere, de az első fiú esete bizonyított és ha a “gyerekvállalással” kapcsolatos terv fele is igaz, már épp elég nagy a baj. Miért is?

Egy adott kort nagyban meghatároz, hogy milyenek a példaképei. Nem célom egy világhírű focistát a róla írt hírek alapján pellengérre állítani, de ez az eset sokat megmutat a jelenségről, amiről írni szeretnék. A szemünk láttára, alig néhány év alatt a példaképek világa “celebséggé” silányult. Nem az a baj a celebekkel, hogy ne lenne mögöttük emberi teljesítmény, akár a sportban vagy a művészetekben (bár többségük a reality show-k és tehetségkutatók világából gyakran ezt is mellőzi).

A probléma ott kezdődik, hogy eltűntek mellőlük a társadalmi elvárások egy olyan korban, ahol soha nem látott intenzitással és módokon képes terjedni az információ.

A futószalagon termelődő hírességeknek – akik között nem véletlenül kiemelkedően sok a valamilyen függőségben szenvedő, öngyilkosságra hajlamos ember – fel kell venniük a tempót úgy, hogy legtöbbjüknél a cél már nem a (jó) példamutatás, hanem kizárólag a hírnév. A figyelem megszerzése és fenntartása.

Ebben a világban akkor vagy értékes, ha minél több embert elérsz, és meg tudsz mozgatni. Ha képes vagy befolyásolni “fogyasztóid” öltözködési, vásárlási, viselkedési szokásait. Amikor ma C. Ronaldo, vagy akárki más ilyen “családi életet” él, természetesen tisztában kell lennie azzal, hogy sokkal nagyobb a felelőssége, mint akár 30 évvel  ezelőtt lett volna. A világ fiataljainak milliói likeolják Tokiótól San Franciscóig és akarva-akaratlanul is igyekeznek hasonulni imádott hírességeik mintáihoz.

No, de valószínűleg se a kedves Olvasó, se e sorok írója nem lesz előreláthatólag soha a GQ vagy a Vogue címlapján, miért fontos mégis mindez? Azért, mert a keresztények nem válhatnak a “legyintések embereivé”. Azzal, hogy erre a világra születtünk, akár komolyan vesszük ezt vagy sem, azt is jelenti, hogy felelősek vagyunk mindenkiért, aki még keresi Istent. Klisé? Enélkül az egyház és a hitünk értelmezhetetlen, pusztán identitáspótló klubbozás. Egy lehetőségünk van: emberközeli példaképekké kell válnunk. Amikor Jézus azt mondja, hogy legyünk Istenhez hasonlóan tökéletesek (Mt 5,48) nagyon jól tudja, hogy bűntelenek sose leszünk. Lehetünk azonban hősiesen törekvők, megalkuvás nélküliek, mindenben Őt keresők! Példaértékű családapák, családanyák, papok, szerzetesek. Ez a fajta példa képes egyedül ellensúlyozni a média által sugallt, kiszipolyozó celebvilágot, ami a fogyasztás ösztönzését kiszolgáló kontrollálatlan hivalkodást emeli magasba.

Szentekké kell válnunk, nem csak “képletesen” (Lev 19,2 ; 1Pét 1,16). Egyedül a mindennapjaink példája, munkánk magas minősége, a családjainkban uralkodó szeretet képes igazi példákat állítani a körülöttünk élők elé. Mindemellett pedig, ha valamelyikőnknek megadatik, hogy képernyőre kerül és hatással lehet sokakra, a felelőssége ugyanúgy megnő: mit mond, tesz/nem tesz egy “keresztény celeb”? Nem utolsó sorban, felelősek vagyunk, hogy gyermekeink/barátaink elé szentéletű példaképeket állítsunk, akik sikeresen megbirkóztak már a földi élettel és hűségesek maradtak Krisztushoz mindhalálig.

Heltai Péter

Blog Heltai Péter
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás