Egyéb

Focipályáról Isten szolgálatába

Sokak fejében él az az elképzelés, hogy a papok komoly, zárkózott emberek, akik semmi másra nem koncentrálhatnak, csak Isten szavára, és az egyház követőire. Erre azonban sokak rácáfolnak, egyikükről a haon.hu oldalán olvastunk. A frissen görögkatolikus pappá szentelt Kocsis Dániel gyerekkorától kezdve focizott és mai napig szívesen játszik mérkőzéseken.

Emellett aktívan követi is a focieseményeket, kijár meccsek­re. Elmondása alapján addig nincs probléma, amíg a hasznára van az, amit a papi hivatás mellett csinál.

A vallás élete része volt

A makói születésű Kocsis Dániel hiába volt rossz gyerek, kicsi korától kezdve tudta, hogy belőle egyszer pap lesz. Mindig érezte, hogy van benne valami, ami erre készteti. Ennek ellenére ő is csak egy átlagos srác volt, aki épp azokat a csínytevéseket követte el, amiket bárki más. A vallás azonban az élete része volt, mivel az édesapja is pap, majd később két bátyja is Isten szolgálatába állt.

Pap a meccsen a B-középben

Tíz évig kellett készülnöm a papságra. Rómában tanulhattam, világot láttam, hosszú utat jártam be azért, hogy pap legyek, a tíz év alatt pedig többször is át kellett gondolnom, és véglegesen akkor döntöttem, amikor elmentem a Szent Liturgiára, és pappá szenteltek” – nyilatkozta mosolyogva Kocsis Dániel. A szülei és a környezete támogatását mindvégig érezte, annak ellenére is, hogy először mindenkit meglepett a döntésével. Dönthetett volna a foci mellett is, és még utána is lehetett volna pap, mivel Rómában vannak szemináriumok olyan embereknek, akik később jönnek rá, hogy ezt a hivatást választják. Ám utólag nem bánja, hogy nem azt az utat követte.

Véleménye szerint az élsport nem fér bele egy pap életébe, legalábbis az ő életébe biztosan nem, mivel a családja és a hivatása fontosabb számára. Nem tartja azonban kizártnak, hogy a későbbiekben kisebb csapatokban játszhasson. Edző azonban már most is lehetne, számos példa van erre, és Spanyolországban vagy Dél-Amerikában bevett szokás, hogy a sporton keresztül ismertessék meg a gyerekekkel Istent.

A sport, a foci mindig az élete része marad, mert elengedhetetlen, hogy mozogjon, ezzel „ereszti ki a gőzt” és a testének is szüksége van a mozgásra. – Naponta futok, focizok vagy kondizok, lehiggadok ezektől. Attól, hogy pap vagyok, ez nem szűnik meg, és semmi rossz nincs abban, ha egy pap a bérletével beül a stadionba a B-középbe. Megnézem a focimeccseket, és még fel is idegesítem magam rajta. Attól mert pap vagyok, még megmaradtam Kocsis Daninak. Arra vigyázok, hogy miket mondok a pályán, mert nem úgy megy, hogy felszenteltek, és most már egy csúnya szó sem hagyja el a szájamat – zárta a beszélgetést a Kocsis Dániel.

HBN–BR

Fotó: Magánarchívum

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás