Egy-házban vagyunk – Hortobágyi család

Az Egy-házban vagyunk rovat következő vendége a Hortobágyi házaspár. A név valószínűleg már ismerősen cseng az olvasónknak, hiszen Tibi a 777 szerkesztőségének a tagja. Feleségével, Catával első gyermeküket várják augusztus közepére. A szülővé válásról, megismerkedésükről és a házasságuk tudatos építéséről beszélgettünk.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Tibi: Egy katolikus ifjúsági táborban találkoztunk először, amelyen két kecskeméti plébánia fiataljai vettek részt. Aztán eltelt majdnem két év, mire összejöttünk. Szóval abszolút nem “szerelem első látásra” volt kettőnk kapcsolata. Szerencsére ez a tábor nagyon jól sikerült és bár két külön plébániáról jöttünk, ez megalapozta egy közösség létrejöttét. Nagyon sok programot szerveztünk, így a későbbiekben lehetőségünk volt egyre több alkalommal találkozni. Aztán barátság alakult ki közöttünk, amiből  aztán szerelem, majd házasság lett.

Cata: Érdekes, mert amikor beszélgettünk korábban, hogy kinek mi az első emléke a másikról, akkor én alig emlékeztem, hogy Tibi is ott volt abban a táborban. Aztán tényleg sok közös ifjúsági program volt ennek a tábornak a hatására és így már nekem is több emlékem lett róla. Mielőtt összejöttünk, rengeteget beszélgettünk és írtunk egymásnak. Ebben az időszakban egyre több és több mindent tudtunk meg a másikról.

hirdetés

Nagyon fiatalon ismerkedtetek meg és a házassággal sem vártatok túl sokáig. Hány évesek voltatok akkor pontosan?

Tibi: Hú, hát nagyon fiatalon! Én éppen egy héttel később lettem 23 éves, Cata pedig rá három hónapra töltötte a 20-at. Szóval a mai viszonyok között teljesen kirívó volt, hogy ilyen fiatalon összekötjük az életünket. Ennek ellenére egyáltalán nem bántuk meg, hogy így döntöttünk.

Hogyan született meg ez a döntés ilyen hamar? Mi motivált benneteket?

Tibi: Előző évben végigjártuk az egyik ismert zarándokutat, az El Caminot. Ott a 800 km alatt volt időnk bőven beszélgetni. Én úgy voltam vele, ha ennek a végén nem két külön irányba akarunk majd hazajönni, akkor az azt jelenti, hogy Cata számomra az igazi. Persze voltak nehezebb részei annak az egy hónapnak, de szerencsére nagyon jó élményekkel és mély beszélgetésekkel gazdagodtunk. A végén pedig meg is kértem a kezét.

Cata: A házasságkötésünk után szerettük volna befejezni a tanulmányinkat és munkába állni, mint két igazi felnőtt. Ezért is vártunk még a babavállalással. Az esküvőnket mi magunk szerveztük meg szülői segítséggel. Anyukámmal ketten csináltuk például az asztalok díszítését, sok munkába telt, főleg mivel az esküvő előtt 4 hetes nyári gyakorlatom volt. Arra a kérdésre, hogy mi motivált bennünket, kicsit nehezebb válaszolni, mert az megfoghatatlan, ezáltal számomra kicsit megfogalmazhatatlan is. De ha le akarom egyszerűsíteni, akkor az egymás iránt érzett szeretet lenne ez.

A karikagyűrűnkbe is azt gravíroztattuk: „Egymásért”, és ez le is fedi a kifejezhető részét.

Vannak olyan dolgok, amiket esküvő előtt elképzeltetek a házasságról és úgy is lett vagy épp nagyon másként?

Cata: A kisebb és nagyobb ügyeket is próbáljuk a tudásunkhoz képest a legjobban megoldani, mindent átbeszélni és belevonni a döntéseinkbe a másik véleményét, legyen szó munkahelyváltásról, tervekről vagy bármiről.

Tibi: Igazából egyikünk sem gondolkodott rózsaszín ködben a házasság kapcsán. Tudtuk, hogy lesznek felhőtlenebb és nehezebb időszakok is, de ettől izgalmas a házasság. Az elképzelésünk azon alapult, hogy onnantól kezdve közösen járjuk azt a bizonyos utat és segítjük ezen a másikat.

Mondtad, Cata, hogy a tanulmányaitokat még bőven a házasságkötésetek után fejeztétek be. Mi a foglalkozásotok, mit tanultatok?

Cata: Én érettségi után elvégeztem a Gundelben egy cukrász OKJ-képzést, mert szerettem volna megtanulni a művészetét és versenyen részt venni vele. Egyszer jó lenne, ha saját cukrászdám is lenne, de nem a hagyományos értelemben, hozzám inkább a francia cukrászat áll közelebb. Rögtön az iskola elejétől a Horváth Cukrászdában, majd a Sugar Shopban tanulhattam gyakornokként a szakmát. Miután végeztem, szerettem volna egyetemre menni, valami olyan szakkal, amely közel áll az eddig tanultakhoz. Ebbe az is beletartozik, hogy 13 évig jártam zeneiskolába. Így maradtam volna valami olyan szakon, ami a művészettel foglalkozik. A Pázmány Péter Egyetem esztétika szakán szereztem alapszakos diplomát, amelyet a későbbiekben még szeretnék továbbfejleszteni, de a cél az volt, hogy a BA-t még gyerekvállalás előtt befejezzem.

Tibi: Történelem-portugál alapszakon végeztem az ELTE-n, illetve megcsináltam egy egyéves képzést a Komlósi Oktatási Stúdióban, ahol szerkesztő-riporternek tanultam. Végül utóbbival foglalkozom, amióta dolgozom. Mindig is a sportmédiában szerettem volna elhelyezkedni, így nagy öröm volt számomra, hogy a Telesportnál gyakornokként, majd az M4 Sport indulásánál egy nagyon jó csapatban sajátíthattam el a szakma alapjait. Később az Echo TV sportszerkesztőségében dolgoztam, jelenleg pedig a BVSC-Zugló sajtósa vagyok elsősorban, úgyhogy a sport nagy szerepet játszik az életemben. Továbbá a 777 szerkesztőjeként is igyekszem tevékenykedni.

Ha már szóba került a 777, hamarosan újabb tiszteletbeli taggal fog bővülni a csapat a kisbabátok által. Mikorra várjátok?

Cata: Augusztus 20-a környékére vagyok kiírva, úgyhogy már nincs sok idő hátra.

Eláruljátok, hogy kisfiú vagy kislány lesz?

Cata: Már többször is azt mondták, hogy kislány lesz. Kíváncsiak voltunk a nemére, de mivel első gyerek, így számunkra nem volt prioritás egyik vagy a másik.

Családként szoktatok magatokra gondolni vagy még inkább csak házaspárként?

Tibi: Egyértelműen úgy, hogy már hárman vagyunk. Főleg mivel eléggé sokat mozog a baba Cata pocakjában, így azért én is egyre inkább érzékelem, hogy szülők leszünk. Izgatottan várjuk ezt az új kihívást.

Cata: Nekem nehéz is lenne nem érezni azt a partit, amit csapni szokott odabent a baba.

Idén volt az első anyák napja, amin már úgy tudom, fel lettél köszöntve.

Cata: Érdekes volt megélni így az anyák napját, hogy már anyukának érzem magam, meg az is vagyok, viszont még nem a megszokott módon volt jelen a gyermekünk. Az Ő nevében, de a férjem köszöntött meg egy virággal. Emiatt várom a jövő évi anyák napját, hogy vajon milyen lesz az számunkra.

Bár sokan mondják, hogy a szülőségre nem lehet felkészülni, de azért mindenki megpróbálja. Ti hogyan készültök az első gyermeketek érkezésére lelkileg és fizikailag?

Tibi: Fizikailag elsősorban lakásfelújítással, aminek szerencsére lassan már a végére jutunk. Továbbá természetesen igyekszünk olyan dolgokat beszerezni, amelyek később is hasznosak lesznek gyerekvállalásnál és amelyek nélkülözhetetlenek egy gyerekhez. Ez általában úgy néz ki, hogy Cata mondja, hogy mire lesz majd szükségünk, én pedig hiszek neki.

Cata: Tényleg mindent szinte én nézek a babának, de annyi idővel és utánajárással jár ez, hogy nem is szerettem volna leterhelni ezzel őt. A lakásunk mérete miatt meg nagyon tudatosan szeretnénk vásárolni és semmit sem venni feleslegesen. A várandósság elején kaptam Tibitől egy babanaplót, amely végigkíséri a baba fejlődését és abba én is feljegyezhetem a gondolataimat, hogy milyen volt az adott hét.

Úgyhogy lelkileg is igyekszünk ráhangolódni a baba érkezésére.

Emellett kaptunk még egy könyvet a barátnőmtől, mely orvosi részletességgel kiséri végig a várandósságot. Segítségünkre van Gary Chapman egyik könyve is, amelyet az unokatestvéreméktől kaptunk. Gondolom, sokan ismerik az írót. Ebben a könyvében 12 dolgot emel ki, amit jó lett volna tudni a gyerek születése előtt. A felmerült kérdéseket igyekszünk mi is átbeszélni. Ezen kívül sokat figyelek a babára, hogy mikor van ébren, mennyit mozog a pocakban, így amellett, hogy részese az életünknek, remélhetőleg megszületése után is hasznos lesz ez a megfigyelés. Például ugyanebben az ütemben lesz fenn vagy éppen alszik.

Vannak elképzeléseitek a szülőséggel kapcsolatban, amolyan előzetes feltételezéseitek?

Cata: Elképzeléseink vannak és nagyon várjuk már, hogy szülők legyünk, de természetesen itt sem azt gondoljuk, hogy a gyereknevelésnek csak szép oldala van. Számomra az is fontos, hogy a női családtagjaim véleményét meghallgassam, hiszen már sok gyermeket felneveltek és van benne tapasztalatuk. Az biztos, hogy szeretnénk az életre nevelni és fontosnak tartjuk, hogy azokat a keresztény értékeket, amelyeket hozunk magunkkal, a gyermekeinknek is átadjuk. Reméljük, sikerrel járunk.

Ha már a nevelést említetted, milyen anya szeretnél lenni? Van valamilyen listád, hogy mikre szeretnél majd nagyon odafigyelni a neveléskor?

Cata: Bár listát nem írtunk arról, hogy mikre szeretnénk figyelni a gyerekneveléskor, de ha összeírnánk, akkor azért hosszú lenne. Az biztos, hogy szeretnénk olyan szülők lenni, akik időt szánnak a gyermekükre. Egymás között is fontosnak tartjuk a minőségi időt és vele is szeretnénk ezt majd megélni,. Azt látom, hogy egy gyereknek nagyon sokat számít a fejlődésében, ha kellően foglalkoznak vele a szülei (és természetesen a rokonai).

Tibi, neked van listád, vannak célkitűzéseid, hogy milyen apa szeretnél lenni?

Tibi: Röviden, szeretnék jó apa lenni, de gondolom mindenki így van ezzel. Bizonyos téren előre sajnálom szegény gyereket, mert mindketten határozott egyéniségek vagyunk, határozott elképzelésekkel. Persze tudom, hogy lehet, elképzelünk valamit, aztán minden máshogy alakul, hiszen minden gyerek más.

Vannak példaképeitek, akiktől tanultok akár a gyermeknevelés terén?

Cata: Mindketten sok mindent hoztunk otthonról, szüleinktől. Ezekből sok mindent szeretnénk beépíteni mi is a nevelésünkbe. A családban az utóbbi években az unokatestvéreméknél volt kisgyerek és nagyon szimpatikus volt, ahogy ők nevelik a gyermeküket. Nagyon látszik rajta, hogy foglalkoznak vele a szülei. Tőlük is ellestem több dolgot. De persze az anyukám, a keresztanyukám és a mamám is nagyon sok tanácsot ad és sok mindenben segítenek, főleg mivel a szűk családomban most jön az első unoka.

Tibi: Nálunk annyiban más a helyzet, hogy a húgoméknál májusban született a baba, így pár hónap eltéréssel rögtön két unoka is lesz. De valóban,

mindkettőnknél fontos az otthonról hozott háttér, amit ellestünk a szülőktől, akiknek hálásak vagyunk, hogy sokat segítenek.

Aztán majd meglátjuk, hogy mit sikerül beépítenünk a tanultakból vagy az elképzeléseinkből.

Az előző részben a Fogarasi család ezt kérdezte tőletek: Van-e olyan közös szívügyetek, álmotok, amelynek megvalósulásáért együtt tudtok munkálkodni?

Tibi: Álmaink mindig vannak, Catának talán kicsit több is, mert álmodozó személyiség. Már egy ideje szeretnénk indítani egy közös vállalkozást pár barátunkkal. Nekünk az is a célunk ezzel, hogy Cata majd itt tudjon dolgozni a gyerekek mellett. Így ha kicsit munkára vágyik, arra is lesz lehetősége, de nem kell elszakadnia a családtól sem. Ezzel a vállalkozással az a célunk, hogy a médiában és tanulmanyainkban megszerzett tapasztalatainkkal segítsünk másoknak. Tudom ez még kicsit ködös így, de ez nem is a reklám helye, meg éppen még az elindítás előtt állunk, de

reményeink szerint pár hónapon belül már meglátszik a közös munka eredménye. Mindenesetre nagyon lelkesen dolgozunk ezért a vágyunkért közösen.

Végül az utolsó kérdés: ti mit kérdeznétek a következő családtól?

Mi a kedvenc kirándulóhelyük Magyarországon, vagy milyen úticélt javasolnának itthon kisgyermekeseknek/pároknak? És miért?

Lábánné Hollai Katalin

hirdetés