Türürü, türürü, türürü…dallamosan cseng Beethoven Holdfény szonátája mindnyájunk fülében. Nem kell hozzá nagy műértés, hogy elcsendesedve, átadva magunkat a zongora hangjának nosztalgiázni kezdjünk. Könnyű a dallam hallatán elmerengeni, tervezgetni a jövőt vagy épp felidézni a múltat. Talán ez az érzés ragadta meg Stella Albrightot is, amikor a Holdfény szonáta című regényét írta.
Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között. Ennek kapcsán szeretnék megosztani 3 gondolatot, ami megerősödött bennem az elmúlt 9 hónap bibliaolvasása során.
Tegnapelőtt volt az isteni irgalmasság vasárnapja. Ennek kapcsán hoztunk egy részletet a Megszabadítottál szégyenemtől című könyvünkből. #csakegygondolat az irgalom és a szeretet kapcsolatáról Sára történetén keresztül.
„A házasság nem olyan, mint a kanapé.” „A jó házasság olyan, mint a bor.” „A házasság olyan, mint egy virágba boruló fa.” „A házaság börtön.” Órákig sorolhatnánk ezeket a közhelyes állításokat. Rengeteg tévhit, jószándékú sablonos közhely és népi bölcsesség szól a házasságról, melyek közül néhány nem is tűnik olyan butaságnak elsőre. Jöjjön most 3+1 tévhit, amivel érdemes szembenézni a házasságkötés előtt.
Ebben az igazi téli időben kicsit talán visszarepülhetünk a nyárba ezzel a videóklippel, de a tartalma ma éppen olyan aktuális, mint ma, nyáron vagy akár ezer évvel ezelőtt. Boros Emese első dicsőítő dalát hoztuk most nektek.
Nagyjából 5 éve olvastam el először a teljes Bibliát, ha nem is lineárisan az első laptól az utolsóig, de mind a 73 könyvet, a saját beosztásom szerint. Azt hiszem, függővé válhattam, mert 2 évvel később ismét belekezdtem, és – csiszolgatva kicsit az olvasási terven – ismét elolvastam a teljes Szentírást. Most, 3 év elteltével, ismét egyre erősebb lett bennem a késztetés erre.
Mostanában nagyjából minden családban, intézményben téma a halloween valamilyen kontextusban. A rajongó lelkesedéstől a merev elzárkózásig mindenféle reakciót kivált az emberekből. Annak ellenére, hogy mi a családunkban ezekben a napokban a mindenszenteket ünnepeljük és a halottainkra emlékezünk, ebben a világban élünk, és látjuk, hogy mennyire népszerű ez az „ünnep”. De vajon miért?
Talán meghökkentő ez a szókapcsolat, én mégis így tudnám jellemezni azt az élményt, amiben másfél hete részünk volt családilag a Dicsőítő Szigeten. Nem tudtunk minden eseményen részt venni, sőt Dobner Évi és Illés kifejezetten gyerekeknek (is) szóló fellépéséről le is maradtunk, de így is különleges élmény volt.