A szülőség sokszor kimerítő tud lenni, de íme néhány példa, hogy miért vagyok hálás a gyermekeimért.

A szülőség sokszor kimerítő tud lenni, de íme néhány példa, hogy miért vagyok hálás a gyermekeimért.
A Várkonyi házaspár közel két évig várt arra, hogy örökbe fogadjon egy gyermeket, végül aztán ők találták meg Bendét, akit súlyos fejlődési rendellenessége ellenére szeretnének teljes értékű emberként nevelni. Az ő megható történetükről írt a delmagyar.hu, amelyet most szemlézünk.
Az Egy-házban vagyunk rovat következő vendége a Hortobágyi házaspár. A név valószínűleg már ismerősen cseng az olvasónknak, hiszen Tibi a 777 szerkesztőségének a tagja. Feleségével, Catával első gyermeküket várják augusztus közepére. A szülővé válásról, megismerkedésükről és a házasságuk tudatos építéséről beszélgettünk.
Ismételten három, mély kérdés érkezett Papp Miklós görögkatolikus paphoz, aki már több, mint egy éve válaszol rendületlenül az olvasói kérdésekre. Mit tehetek, ha nincs pénzem mindenkit megajándékozni karácsonykor? Bűnnek számít, ha a várandósság elején eltitkoljuk, hogy gyermeket várunk? Mit tehetek, ha párkapcsolatban élek, de gyakran úgy érzem papi hivatásra hív Isten?
Novemberben megjelent a Papp válaszol című könyv, melyet ITT tudtok megvásárolni akár karácsonyi ajándékba is.
Ezen a héten is válaszolt a 777 olvasóinak kérdéseire Papp Miklós!
Előző írásom úgy kezdtem, hogy „Elég kényes témát készülök feszegetni, és valószínűleg kapok majd hideget – meleget.” Így is történt; az viszont meglepett, hogy egy keresztény oldalon, sokan hasonló érvekkel és nézőpontból álltak a témához, mint ahogyan a cikkben idézett levél írója tette: “Elveszitek nőktől, hogy anyák legyenek, pároktól, hogy gyermekük legyen és családjuk legyen! Milyen emberek vagytok Ti?!” Gondoltam, megírom ezt a második részt is, ami szeretne világos, érthető, ugyanakkor helyes információval szolgálni arról, hogy katolikus nézőpontból miről is beszélünk akkor, mikor születésről, fogamzásról, életről és lélekről, lombik-programról és inszeminációról beszélünk.
Ahogy eltettem a férjemnek írt levelet a fiókom legmélyebb pontjára, reméltem elásom vele együtt a csalódásokat, a fájdalmat is. Harmonikus, boldog házasságba szerettük volna fogadni leendő gyermekünket, ahol mindent elsöprő szeretettel várják. Félre akartam tenni a kudarcérzést és az elmémbe kúszó gyilkos gondolatokat…
Nem új jelenség hazánkban, és a legtöbb fejlett országban sem a születések alacsony száma, a válások arányának a növekedése, a családalapítás időpontjának kitolódása. Tehát egy szó, mint száz: a családok válságban vannak. De van, ami megkülönböztet minket, magyarokat a többi hasonló helyzetben lévő országtól: Sokkal több gyermeket szeretnénk, mint amennyi végül megszületik. Más országokban jóval kisebb a különbség a megszületett és a kívánt gyerekek száma közt. Miért van ez így, és merre van az előre? Erről kérdeztük Székely Andrást, a Népesedési Kerekasztal elnökét, a Három királyfi, három királylány mozgalom képviselőjét.