Folytatódik a Szerzetes leszek! – Pusztai Renáta ezúttal az első, kolostorban tett látogatásáról ír és arról tesz tanúságot, hogy mondta ki az igent.
Archívum
Megtérésem után az első komolyabb találkozásra a gonosszal májusban került sor. „Minden összejött” – ahogy mondani szokták. Előzőleg hirtelen kerültem nagyon magasra, mert úgy volt, hogy mehetek meglátogatni egy rendet, de aztán ezt lemondták. Egy másik helyről pedig már egy ideje csönd volt, és csak pár sorban annyit kaptam éppen akkor, hogy mostanában nem tud írni. Ekkor betegen voltam otthon, ráadásul egyedül. Tökéletes célpont a kísértő számára.
Csupán három hónappal azután, hogy elkezdtem Istennel ismerkedni Ő máris ledobta az atomot. A hivatás még azokat is jól megkavarja, akik úgymond „gyakorlott keresztények”. Én pedig sok minden voltam, csak nem gyakorlott. Semmiféle gyakorlattal nem rendelkeztem. Pályakezdő voltam, aki még az alapképzésen sem vett részt.
Folytatódik a 777 népszerű sorozata, a Szerzetes leszek! Pusztai Renáta minden szerdán mesél nekünk arról, hogyan tért meg, hogyan alakult ki küldetéstudata, és hogyan mondott rá igent.
Életem első 24 éve pogányként telt el. Persze egy állandó keresés jellemezte az életemet. Buddhizmus, vonzástörvénye, saját elmélkedések az „élet nagy kérdéseiről”. A 24. évemben pedig éppen hippinek vallottam magam. Nem csodálom, hogy egyik sem ragadt meg rajtam igazán. Egyedül a kereszténységet nem voltam hajlandó megismerni. Erkölcsök és célok, no meg munka nélkül teltek a napjaim, amikor Isten megelégelte a bénaságomat.
Amikor elkezdtem hallani Isten hívását a szerzetességre tele voltam kérdésekkel, melyeknek csak egy töredékére sikerült választ találnom az interneten. Ki voltam éhezve minden egyes apró információmorzsára: „Mi szükséges ahhoz, hogy valaki szerzetes legyen?” „Hogyan lesz valaki szerzetes?” „Milyen szerzetesek vannak?” „Hogyan néznek ki a szerzetesek mindennapjai?” És még rengeteg mindenre.