Amikor minden átlagosnak, hétköznapinak tűnik, akkor is rengeteg dolgot fedezhetünk fel, amelyért hálát adhatunk az Úrnak. Nem kellenek különleges események ahhoz, hogy észrevegyük Isten szeretetét, elég, ha kicsit jobban megvizsgáljuk életünk és rögtön megannyi dolgot találhatunk, amelyet kegyelemből kaptunk. Én is beleestem abba a hibába, hogy a megszokottá vált napjaimban elsiklottam az Istentől kapott ajándékok felett.
Hála. Ez a szó az utóbbi napokban többször eszembe jutott, és sokat gondolkoztam azon, mit is jelent számomra hálát adni. Be kell valljam sokszor hajlamos vagyok elfelejteni a hálaadás fontosságát. A különleges és pozitív helyzetekben annyival könnyebb ezt kifejeznem, mint amikor úgy érzem, hogy minden a szokásos, hétköznapi.
Pedig mennyi minden van körülöttünk, ami egyáltalán nem mérvadó, csak nekünk vált azzá.
Most, hogy már két hónapja Tajvanon vagyok kezdett minden megszokottá, „semmi extrává” válni. Azon kaptam magamat, hogy mindig csak többet szeretnék. „Oké, most megkaptam ezt, de olyan jó lenne, ha ez és ez is az enyém lehetne.” Aztán rá kellett döbbennem, hogy ami számomra megszokott hétköznapokká vált, az valójában egyáltalán nem az, még akkor sem, ha már nem rejteget annyi újdonságot, mint eleinte. Ahelyett, hogy még többet kérnék jobb lenne, ha inkább újra és újra hálát adnék mindenért, amim van. Az olyan apróságoktól kezdve, hogy nem kell azon aggódnom, mit egyek vagy, hogy van egy szerető családom. Ezek nem mindenki számára nyilvánvalóak.
Pál apostol is ezt írja a Tesszaloniaknak első levelében: „Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert az Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” (1Tessz 5,17-18) A felismerés hatására el is kezdtem tudatosan figyelni, hogy mennyi mindenért mondhatok köszöntet Istennek, mennyi ajándékot kaptam tőle, amit nem is kértem és mennyi minden felett siklott el a figyelmem a külvilág nagy zajában. Most már nem arra fogok koncentrálni, hogy mi az, amim még nincsen, hanem arra, milyen sok mindenért adhatok hálát a Teremtőnek.
Uram, hálás vagyok Neked, minden jóért, nehézségért, örömért és szomorúságért. Köszönöm, hogy sosem hagysz el, minden helyzetben ott vagy és végtelenül szeretsz. Köszönöm, hogy felnyitottad szemem, hogy észrevegyem telhetetlenségem, ígérem, hogy ezentúl többet fordítok hálaadásra és szent neved dicsőítésére. Ámen












