Vajon Isten ma is tesz csodákat, ma is cselekszik? Vagy csupán fent ül a Mennyekben, és a lábát lógatva néz le ránk? Egyáltalán, mit nevezhetünk csodának? Szilágyi Anna és Fekete Ági az Úton podcast legújabb adásában olyan történeteket osztanak meg az életükből, mikor Isten csodát tett, mikor az Ő szeretetét, gondviselését élhették át egy kilátástalannak tűnő helyzetben. Legyen szó munkáról, párkapcsolatról, mentális problémáról vagy anyagi nehézségről, de akár a legegyszerűbb vágyainkról, Isten számára életünk minden területe fontos.
újrakezdés
Valószínűleg az otthoni karanténban eltöltött idő alatt már mindannyiunknak volt legalább egy pár percünk, hogy megálljunk és feltegyük magunknak a kérdést: „Istenem, merre tart az életem?” De vajon megtaláltuk-e már a választ is vagy még keressük azt?
Az Egy-házban vagyunk interjúsorozat következő vendége a Petrik-Sáfrány család. Judit, az édesanya négy gyermekével maradt özvegy, miután első férje, Tibor egy súlyos betegségben meghalt, amikor legkisebb gyermekük mindössze fél éves volt. Isten azonban jelen volt vigasztaló szeretetével a család életében, így ismerhették és szerethették meg Pétert, akivel új családot alapítottak. A zirci baptista házaspár hat gyereket nevel, melyből a két legkisebb már közös gyermekük: Regő, Emese, Zorka, Csepke, Lili és Ádám. Az interjúban mind a nyolcan megszólalnak, ahogy halálról, felnőtté válásról, Isten vezetéséről, példaképekről és életre szóló döntésekről beszélgetünk.
Képzel el, hogy veszel egy 25 cm hosszú kést, és a markolatáig a feleséged hátába döföd. Ha aztán elkezd sikoltozni a fájdalomtól és a döbbenettől, hogy te, a legjobb barátja, megkéselted őt, talán ezt mondod neki: „Sajnálom. – Felejtsd el, kérlek, mielőbb”? Miként gyógyulhat meg egy házasság, amelyet házasságtörés, pornográfia és egyéb szexuális bűnök tettek tönkre – válaszok keresztény szemszögből. A karizmatikus.hu-n megjelent cikkből közlünk részleteket.
„Körülbelül 4 éves koromig édesanyám egyedül nevelt, majd jött egy alkoholista nevelőapa. 6 évesen már kocsmába jártam, hogy bort vegyek neki. 10 évesen állami gondozásba kerültem. 16 évesen rúgtam be először…” – így emlékszik vissza gyerekkorára Fazekas György atya, aki 42 évesen kezdett el kigyógyulni, ahogy ő nevezi, „titokbetegségéből”, évekkel ezután szentelték pappá. Ma musttal misézik. Az alábbi interjú a Képmás magazinban jelent meg.
Ugye neked is szoktak mélypontjaid lenni az életedben, Istenkapcsolatodban? Nyugtass meg, hogy igen. Ha nem, akkor keress meg, és áruld el a titkot, amit sokszor a szentek sem találták meg!
„Istenem, ha te mindenütt ott vagy, hogy lehet, hogy én mégis másutt vagyok?” Annyira sokszor, annyira mélyen meg tudjuk ezt élni: hogy keressük az Istent, de nem látjuk vagy nem halljuk a szavát.
De menjünk még messzebbre: van, amikor nem is keressük.