Mit adhat személyes imaéletemhez a zsolozsma? Néhány hónap távlatából meglepő, mi változott.
Címke böngészése
imaélet
Amikor összeházasodtunk a feleségemmel (életem legszebb napja), a boldogságon túl éreztem a felelősséget is: jó férjnek kell lennem és vigyáznom kell rá, valamint a kapcsolatunkra egy életen át. Amikor megtudtam, hogy apa leszek (szintén egy nagyon boldog nap), a felelősség érzése egészen másként tört rám…
Néha egyszerűen nem megy az ima. Semennyire. Gondolok én az Istenre – de nem találok kapcsolódási pontot, nem tudom mibe kapaszkodhatnék. Sem az Istennel, sem úgy az életem nagy részével nem vagyok kibékülve, teljes lelki szárazságot érzek, és tanácstalan vagyok, hogy hogy is lehetne kimászni ebből. Próbálkozások vannak, de gyengék, nem visznek közelebb az Istenhez (vagy csak nem érzem). Marad a nyugtalan távollét Tőle.
Irigykedve gondolok Charles de Foucauld atya önátadás imájára (amit talán már olvastál nálunk) és az agyam pont fordítva diktálja az egyébként gyönyörű imát…
A férjem futóedzései mutatták meg, mik a nyári imaélet legnagyobb buktatói.
Amióta két kisgyermeket nevelek, alig van időm elmélyült imára. Örülök, ha összesen öt-hat órát tudok aludni három-négy részletben, így legtöbbször nem vagyok annyira összeszedett, hogy megfelelő módon forduljak Isten felé.
Aki nem egyedül él, az pontosan tudja, hogy mennyire frusztráló lehet, ha az imája közben folyamatosan megzavarják. Mivel nem akartam nagy kürtzengéssel bejelenteni a családomnak minden imám előtt, hogy ‘na most nem szabad zavarni’, ezért kreatív megoldáshoz folyamodtam.
Sokáig küzdöttem a napi imádsággal. Könnyű elfelejteni, reggel a rohanás miatt, este pedig a fáradság veszi át az irányítást az ember teste felett. Ebben is ki kellett alakítanom a saját rutinomat.
Az ima célja, hogy kommunikáljunk Istennel. Ez egy ajándék mégis néha feladattá, teherré, vagy közönséges napi rutinná válik. Időnként száraz időszakokat is megtapasztalunk a lelki életünkben, amikor azt érezzük, hogy eltávolodtunk Istentől, aki olyan mélységesen szeret minket. Sokszor egy idő után teljesen lemondunk arról, hogy próbáljunk beszélni Istenhez.