Itt a nyár, mindenki tervezgeti, szervezi a nyaralását, utazását. Pakolunk a bőröndbe, megkötjük a biztosítást, felszerelkezünk 50 faktoros naptejjel, szalmakalappal és az aktuális divatnak megfelelő nyári ruhákkal. Leporoljuk az éjjeliszekrényen heverő könyveket, hogy “na, majd most elolvassuk őket”. De mi a helyzet a lelki utakkal? Azokra hogyan készülődünk?
A nyár sokszor egyet jelent az éjszakákba nyúló lakodalmakkal, a csipkés ruhákkal, virágszirmokkal, elegáns öltönyökkel, zsúfolt templomokkal, egy szóval az esküvőkkel. Örömmel szoktunk eleget tenni a meghívásoknak, hogy mi is részesei lehessünk egy szövetség megkötésének.
Sűrűn láthatunk mémeket különböző foglalkozásokról, ki hogyan látja kívülről az adott szakmát, munkát. Így látják a barátaim, a szüleim, a pácienseim, én magam… és a valóság. De van egy különleges szakma/munka, ami mostanában igencsak központi helyen szerepel a mémek szempontjából: ez a tanítás, tanulás. A szempont pedig a VAKÁCIÓ!
Pár hete jelent meg a magyar mozikban az Interjú Istennel című film. Nagy várakozásokkal ültem be a 12 fős moziterembe az előzetes alapján. Egy nyíltan keresztény üzenettel rendelkező, szépen fotózott film a mozikban. Ezt meg kellett néznem!
Minden amerikai, romantikus filmben eljön az a pillanat, amikor felcsendül valahol egy dal, egy zene és a pár rajongva felkiált: “Ez a mi dalunk!” Egy dal, ami számukra többet jelent a benne lévő szavaknál, a hangszerelésnél, mert olyan emlékeket, érzéseket hoz fel, melyek a kettejük kapcsolatában alapvetően meghatározóak, fontosak.
Mostanában nagyon besűrűsödött az életem, nem jut elég időm azokra a dologokra, melyekre igazán szeretném. Ezek közé tartozik a főzés, az olvasás, a kirándulás, de az ima is.
Tolnay Lajos és felesége Tolnayné Csattos Márta nem mindennapi életet élnek. Lajos repülőgép szerelőből lett szülész-nőgyógyász és Isten iránti hálával vallja, hogy soha nem végzett művi abortuszt. Márta megalapította Magyarországon a vakok elemi rehabilitációját és felnevelt négy gyermeket, köztük egy ikerpárt, mindezt úgy, hogy szép lassan elvesztette a látását. Beszélgettünk megtérésről, 7 éves jegyességről, Isten humoráról, szolgálatokról és legnagyobb büszkeségeikről, a gyermekeikről.
Húsvét történései számomra mindig titokzatosak voltak, kicsit megfoghatatlanok és távoliak. Jól megtanultam a hittanórák anyagát, olvastam a Bibliát is rendesen, mégsem hatolt igazán a szívemig, mit is tett valójában Krisztus nagypénteken. Hatalmas öröm volt bennem mindig is a megváltás miatt, de csak ésszel fogtam fel a dolog jelentőségét. Egészen mostanáig.