Pár hete jelent meg a magyar mozikban az Interjú Istennel című film. Nagy várakozásokkal ültem be a 12 fős moziterembe az előzetes alapján. Egy nyíltan keresztény üzenettel rendelkező, szépen fotózott film a mozikban. Ezt meg kellett néznem!
Mielőtt nagyon belemennék a film taglalásába, meg kell említeni, hogy már több film is készült hasonló indítással. A viskó című filmben meghívót kap egy hétvégére a főszereplő, magától Istentől. A Teljesen idegen című alkotásban pedig Jézus Krisztus küld meghívót egy ügyvéd hölgynek, hogy vacsorázzanak együtt. Ebben a filmben pedig Paul, aki újságíró, lehetőséget kap, hogy interjút készítsen Istennel. Minket embereket szemmel láthatóan nagyon érdekel, milyen lesz a találkozás Istennel, amikor feltehetjük a kérdéseinket és választ is kapunk majd rájuk. Ugyanakkor mindhárom filmnek van egy közös üzenete ezzel kapcsolatban:
Isten nem (csak) a mi kérdéseinkre válaszol, sokkal inkább azokra, melyek igazán fontosak az üdvösségünk, a valódi boldogságunk szempontjából.
A film főszereplője, Paul egy háborús övezetbéli tudósításról érkezik vissza feleségéhez a film elején, de szemmel láthatóan nem boldog a kapcsolatuk. Ezek után kerül sor a három beszélgetésből álló interjúra, melyre maga Isten hívta meg az újságíró férfit. Három nap, három különböző helyszínen. A mindenkor olyan nyugodt és szakmailag felkészült, ráadásul teológiát végzett férfi hamarosan olyan kérdésekkel találja szembe magát Isten társaságában, melyekre nincs felkészülve. Nem beszélve arról, hogy igazából neki kellene kérdeznie. Isten kérdései, gondolatai azonban túl személyesek. Paulnál hamar betelik a pohár és felszínre törnek benne a Mindenhatóval kapcsolatos, sokunkat gyötrő gondolatok, elképzelések. Miért akar beleszólni Isten az életünkbe? Miért enged meg bizonyos dolgokat? Hogy lehetséges, hogy jó emberekkel is történnek rossz dolgok? Miért kell hinnünk Istenben, ha ateistaként is lehet erkölcsös életet élni? És sorolhatnánk még tovább.
Anélkül, hogy spoilereznék, szeretnék néhány gondolatot kiemelni a filmből, ami nagyon megfogott.
„Az ördögnek akkora hatalma van, amekkorát adunk neki.” Fantasztikus ez a mondat. Mielőtt felhorkannánk, hogy „az ördögnek semmi hatalma sincs már, mert Krisztus meghalt értünk” vagy épp fordítva, „az ördög hatalmát nem mi korlátozzuk, mert arra csak Isten képes”, olvassuk el újra a mondatot és tegyük mellé a hitvallás szövegét! „Ellene mondasz-e a sátánnak?” Erre a válaszunk, hogy ellene mondok. Magyarán szólva, van rá jogunk, képességünk és szabad akaratunk, hogy ellene mondjunk a sátánnak. Ez nem más, mint az ő hatalmának a korlátozása. Természetesen ezt nem tudjuk mindig tökéletesen kivitelezni, ehhez szükségünk van Istenre. A filmben elhangzó mondat számomra ezt az összetett helyzetet szimbolizálja: Isten gyermekeként van szabad döntési lehetőségem a jóra, és van erőm is Isten által, hogy a sátán hatalmát csökkentsem. Ezt egy kis művészmoziban, a szélesvásznúról visszahallani azért nem volt rossz érzés!
A másik erős gondolat az ateistákról szólt. Paul megkérdezte, mi értelme hinni Istenben, ha az ateistaként islehet erkölcsös életet élni. Isten erre zseniális hasonlattal válaszolt, amit mintha már mondott volna valahol… „Házat is lehet építeni alap nélkül, de nagyon kell reménykedni, hogy ne jöjjön egy nagyobb vihar” (vö.: Mt 7.24-27) Saját életemből tudom, hogy Istenben bízni és hinni könnyebb, mint abban, hogy majd csak elkerülnek a rossz dolgok. Előbbire számtalan példa volt már az életemben, utóbbira egy se. A kérdés az, ki mibe szeretne hinni. Istenben, akinek hatalmában áll a nehéz helyzetekben is megóvni bennünket és örök boldogságot adni számunkra, vagy inkább önmagunkban, hogy megállunk majd az élet viharaiban vagy éppen kikerüljük őket. Ahogy a filmben Paulnak, nekünk is érdemes végig gondolni ezt a kérdéskört! Aki pedig szeretne ehhez egy kis modern segítséget, annak szeretettel ajánlom a filmet megnézésre.
Kép: est.hu
2 hozzászólás
Kedves Kata!
“Házat is lehet építeni alap nélkül, de nagyon kell reménykedni, hogy ne jöjjön egy nagyobb vihar” .
Ez a mondat a mai napom eddigi legnagyobb ajándéka, reggel 7.49 van és az Úr már most tele pakolta a puttonyom vele. Ezt most elviszem magammal.
Köszönöm:
Szép napot, áldott Pünkösdöt.
Tisztelettel:
Dévai Dávid
Ateista vagyok. Nem remélem, hogy nem jön vihar, mert jön. Nem csak vihar, tornádó is. Eddig is jött. A tornádót is Isten teremtette, nem? 😀 Eddig úgy tapasztaltam, a vihar nem ateistából csinál keresztényt, sokkal inkább keresztényből ateistát. A legnagyobb vihar pillanata az, amikor kiderül, az alapot én hazudtam oda, nekem hazudták oda, vagy tényleg ott van.