Minden amerikai, romantikus filmben eljön az a pillanat, amikor felcsendül valahol egy dal, egy zene és a pár rajongva felkiált: “Ez a mi dalunk!” Egy dal, ami számukra többet jelent a benne lévő szavaknál, a hangszerelésnél, mert olyan emlékeket, érzéseket hoz fel, melyek a kettejük kapcsolatában alapvetően meghatározóak, fontosak.
Nemrég, a II. Máriabesnyői Mladifesten volt szerencsém személyesen is megismerni egy nagyszerű énekest, Szabó Balázst, aki a fesztiválon tanúságot tett életéről, és arról, hogyan találta meg az igazi utat Istenhez. Ezek után otthon elkezdtem hallgatni a dalait és rá kellett jönnöm, hogy ismertem már párat hallomásból, csak nem tudtam, hogy ő énekli azokat. Nagyon megfogtak a dalai, mivel a tanúságtétel után tudtam, hogy minden szavuk őszinte és hiteles. Nem csupán szépen megírt bibliai szövegeket énekel egy jó hangú, ügyes énekes, hanem szíve legmélyéből dicsőíti Istent, mert számára valóban nincs ennél fontosabb.
A napokban kitett egy dalt az oldalára az alábbi kommentárral:
“Életem himnusza, a 139. Zsoltár alapján született meg. Annyira fontos dal számomra, hogy – bár már körülbelül 500 alkalommal énekeltem el, mégsem tudom megunni.”
Ahogy a romantikus filmekben a pároknak, úgy nekünk is lehet közös dalunk Istennel. Egy ének, ami számunkra többet jelent, mint bárki másnak, ami valami olyat ragad meg Isten lényegéből, ami számunkra elsöprően fontos, közeli.
Íme Szabó Balázs dala, az Öröktől ismered
Még nem érkezett hozzászólás