Furcsának tűnhet, hogy az év legszentebb időszakában a katolikusok mindent letakarnak, ami szép a templomukban, még a feszületet is. Nem a kálvária fájdalmas jelenetét kellene néznünk, miközben a Passió elbeszélését hallgatjuk? A szentképek feletti leplek azonban a húsvét, a feltámadás ígéretén tartják a figyelmünket.
Márciusban volt tíz éve, hogy Ferenc pápát megválasztották, ez idő alatt már számos reformot hajtott végre. A tegnapi napon kórházba szállított szentatyának 86 éves korában még mindig vannak kitűzött céljai, befejezésre váró tervei, megújulási kezdeményezései. Bízunk benne, hogy Isten segítségével ezeket lesz ereje és ideje végrehajtani. Most a kilenc legfontosabb egyházi reformját, tervét soroljuk fel.
Martos Levente Balázs püspök immár négy éve a Központi Papnevelő Intézet rektora, a papképzésben azonban már több mint 15 éve vesz részt, korábban a Győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanára és prefektusa volt. Saját tapasztalataira is alapozva tartott előadást a hazai papképzés múltjáról és jelenéről, a fejlesztendő területeket és jó gyakorlatokat sem kihagyva. Előadásában olyan, sokakat foglalkoztató témákra is kitért, mint a cölibátus és a paphiány kérdése.
Egy szerető édesapa egy szoborral akarta bemutatni, hogy a kisfia halála egy új és szabadabb élet a Mennyei Atyával.
Hogyan érdemes kezelni a gyermektelenség témáját, ha a barátaink, családunk körében találkozunk régebb óta gyermekre vágyó párokkal? Mit érdemes mondanunk nekik és mit nem? Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a másik embert együttérző módon hallgassuk meg, sőt sokkal kevesebb szakemberre lenne szükség, ha megtanulnánk igazán figyelni egymásra.
A New Brunswick-i magyar közösséghez tartozó, ugyanakkor Passaicra is (vissza)járó Schachinger Tomit és Líviát is a Szent István templom miséin ismertem meg, de jó ideig nem volt alkalmunk beszélgetni. Viszont egyre többször kaptunk olyan leveleket, amin Tomi különböző cserkészhétvége vagy tábor szervezőjeként szerepelt, Líviáról pedig idővel megtudtam, hogy díjazott néptáncos és van egy lángossütő vállalkozása, csodálatos süteményeket készít rendelésre, amit azóta már többször megkóstoltunk. Aztán kiderült, hogy mindketten cserkészkednek és néptáncolnak ma is, de amitől igazán érdekelni kezdett az életük, az Tomi egzotikusnak tűnő mérnöki munkája egy közeli olajfinomítónál, és Lívia azon szokása, hogy misék előtti hittanórák alatt rendszerint felmosta az Erzsébet termet, hogy „addig se üljön tétlenül”. A magyar közösség(ek) iránt aktív elköteleződésük visszaköszönt beszélgetésünkben, amikor otthonukban felkerestem őket azon az egyetlen februári szabadnapon, amikor Tominak nem kellett éjszaka dolgoznia. Antal-Ferencz Ildikó egy újabb Amerikai Egyesült Államokban élő magyar családot mutat be a 777-en!
Anna családját a passaici Szent István Magyar Templomközösségében ismertem meg. Amikor egyszer hosszabban és kettesben tudtunk beszélgetni, nagyon sokat és szívesen mesélt szüleiről és öt testvéréről. Megtudtam, hogy erdélyi nemesi származású nagyapja meghatározó alakja volt a Kolozsvár melletti Ajton nevű község életének, édesapja pedig az amerikai magyar közösségnek: volt cserkészparancsnok (ahogy Anna is) és magyar iskola igazgatója is. Hat gyermek mellett dolgozó amerikai felesége mindenben támogatta; házasságuk erős közös alapja volt a hit. Nagyon sajnálom, hogy már nem ismerhettem meg őket személyesen, ezért arra kértem Annát, róluk is emlékezzünk meg ezzel a beszélgetéssel.
XVI. Benedek pápa 2013 februárjában jelentette be lemondását, amelyet követően elvonultan élt a Vatikánban, megszólítása emeritus pápa lett. A német egyházfő megromlott egészségügyi állapotával indokolta meg döntését. Kevesen tudják, de a lemondás pillanata a mai napig elérhető a videómegosztó oldalakon, illetve magyarul is elolvasható a bejelentés szövege.
A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a keresztény ünnepeknek. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe is, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik. A Karácsony és Szilveszter között című novellájában az író egy személyes történetét fogalmazza meg.
„Az élet egy olyan dráma – feszültségekkel, kérdésekkel teli helyzet –, amelyben nem én vagyok a főszereplő. Az Istennek van terve, akarata, Jézus meghív, és nekem a dolgom, hogy ezt észrevegyem, erre figyeljek” – vallja Horváth Árpád jezsuita atya, a Mária utcai Jézus Szíve Jezsuita Templom igazgatója a Montserrat vlogban. Irodalmi vénáját a Jezsuita Kiadó vezetőjeként és a Szív című jezsuita magazin főszerkesztőjeként is kamatoztatja. Azt mondja, azért lett szerzetes pap, mert így tud a feltámadotthoz a lehető legközelebb lenni.
