A Pure nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a tinédzser lányok nehéz, de nagyon fontos kérdéseire próbál választ adni. Önismeret, párkapcsolat, divat, kommunikáció, mindez pedig egy nagyon komoly lelkiséggel áthatva. A program vezetőjével, Kis Brigittával beszélgettünk értékekről, a mai tinédzser lányokról, valamint a keresztény nő „feladatáról.”
Bátor nők szólaltak fel nemrég Dublinban az Unbroken Ireland által szervezett „Megtörjük a csöndet: nők, akiket a nemi erőszak általi terhesség személyesen érintett” kezdeményezés részeként. Ír barátaim szomorúan számoltak be arról, hogy kétszer is meg kellett változtatniuk a rendezvény helyszínét, mivel a szállodák abortuszpárti tiltakozók nyomására elálltak a megállapodástól.
Pár napja mi is megosztottuk Szinetár Dóra és Makranczi Zalán megható közleményét, amiben a feltétel nélküli szülői szeretetről tesznek tanúságot, miután megszületett Down-szindrómás gyermekük. A közleményre nyílt levélellel reagált Kovács Katalin, egy szintén Down-kóros gyermeket nevelő anyuka.
Tom Uzhunnalil, szalézi szerzetes, jemeni fogsága és kiszabadulása után visszatér Indiába. A Fülöp-szigeteken pedig a dzsihadisták által elrabolt Teresito Soganub atya ismét aktív szolgálatra jelentkezik.
A párom, a barátnőm, a kedvesem, a szerelmem, az asszony, a feleségem, a babám, a nőm, a csajom, az a tyúk, az életem, anyukám, a nyuszikám, csatolmány… És még hosszan sorolhatnánk, hiszen csak a kreativitás szab határt annak, hogyan szólítják egymást az emberek egy párkapcsolatban. Vajon tudatosan használjuk ezeket a szavakat? Tudjuk milyen érzéseket közvetítünk a fenti szavakkal a számunkra oly’ kedves személy felé? Tudatában vagyunk annak, hogy ezek a szavak minket is minősítenek?
„Majdnem olimpikon”, Konyhafőnök, pénzügyi szakember, aránykalászos gazda, de mindenekelőtt Európa-bajnoki ezüstérmes, többszörös magyar bajnok vízilabdázó és keresztény ember. Tóth Mártonnal beszélgettünk családról, hitről, keresztény életről, sikerről és kudarcról.
A hétfő mintha mindig visszavetné némiképp a lendületünket. A hétvégén feltöltődünk, aztán nekifeszülünk a következő napok kihívásainak, folytatódnak a végtelennek tűnő előadások az egyetemen, vagy sorakoznak a teendők munkánkkal kapcsolatban. Amit vasárnap éreztünk, ilyenkor már ismeretlen. Ha engedünk a kísértésnek.