Tom Uzhunnalil, szalézi szerzetes, jemeni fogsága és kiszabadulása után visszatér Indiába. A Fülöp-szigeteken pedig a dzsihadisták által elrabolt Teresito Soganub atya ismét aktív szolgálatra jelentkezik.
Tom Uzhunnalil szalézi atyát 2016 márciusában rabolták el Jemenben és 18 hónap rabság után, végül 2017. szeptember 12-én nyerte vissza szabadságát. A Vatikánban elvégzett utolsó orvosi vizsgálatokat követően, útban a teljes testi-lelki felépüléshez, Tom atya minél előbb haza szeretett volna térni szülőföldjére, hogy missziós tevékenységét tovább folytathassa. Tom atya hazaérkezett Indiába, hogy a püspökökkel, szalézi szerzetestársaival és a civil hatóságokkal, úgy mint Narendra Modi minszterelnökkel, Sushma Swaraj külügyminiszterrel találkozzon, és így személyesen köszönhesse meg a kiszabadításáért végzett erőfeszítéseket.
Az atya Új Delhi Székesegyházában fog hálaadó szentmisét bemutatni, azután Bangalore-ba utazik, hogy helyi szalézi szerzetestestvéreit átölelhesse, majd a következő napokban szűkebb hazájának, Kerala állam polgári és vallás tisztségviselőivel fog találkozni. Ezt követően lelkipásztori szolgálatához való visszatértéről fog beszélni.
Ugyanakkor már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Erről tanúskodik a nővérek meggyilkolása, akikkel együtt dolgozott (a Szeretet Misszionáriusainak négy nővérét 2016. március 3-án ölték meg) és a hosszú ideig tartó raboskodás. „Azok a napok olyanok voltak, mint egy hosszú sprituális elvonulás.” – emlékezik vissza a Vatican Insider-nek. „Lehetőségem volt teljesen önmagamba nézni, újragondolva életemet, hivatásomat és küldetésemet, amit az Úrtól kaptam”- meséli.
hirdetés„Az Ő jóságával és Gondviselésével – folytatja Tom Uzhunnalil – az Úr megengedte, hogy megtapasztaljam a bizonytalanságot, a szenvedést, a nélkülözést, a rabságot és azt, hogy szabad emberként visszatérhessek és folytassam missziómat, keresztényként, papként és Don Bosco fiaként. Teljes szívemből megköszönöm Istennek ezt az új lehetőséget.” – teszi hozzá meghatottan.
A pap hálás Istennek, hogy megélhette ezt a hosszú szenvedést, mely által közelebb került a fájdalmak emberéhez, ahhoz, aki ismeri a szenvedést, a rossz bánásmódot és elutasítottságot, a kereszten függő Krisztushoz. Sőt, mint mondja, a haláltól sem félt. Sokszor eszébe jutottak a 2016. március 3-án történtek, a mészárlás előtti este: az adeni Szeretet Misszionáriusainak házfőnöknője, megérezvén a bizonytalanságot, (amelybe mint konfliktusokkal és erőszakkal teli földön szolgáló misszionáriusok kerültek), a következőket mondta: „Szép lenne, ha Krisztusért mindnyájan vértanúságot szenvednénk.” A legfiatalabb nővér azonban, aki később túlélte a támadást, erre azt válaszolta: „Én élni szeretnék Krisztusért.”
Ez az „új élet” ma a valóságot jelenti a szalézi atya számára, aki egy fiatal hívő lelkesedésével mondja: „kész vagyok mindenemet odaajándékozni az evangélium terjesztéséért és Isten országának a hirdetéséért.”
Ugyanebben a lelkiállapotban található egy másik pap is, aki szintén egy fájdalmas emberrabláson ment keresztül: Teresito Soganub (vagy, ahogy nevezik „Chito atya”) volt az a fülöp-szigeteki pap, akit május 23-án rabolt el az Iszlám Államhoz köthető ún. Maute csoport és 117 fogságban eltöltött nap után szabadult (a csoport a Mindanao szigetén fekvő Marawi városát is megszállta, a Fülöp-szigetek déli részén).
Manilába érkezvén, a marawi pap elmesélte raboskodásának napjait és azt is megjegyezte, hogy nem akart megszökni, mert a végsőkig osztozni szeretett volna túsztársai sorsában. Soganub mindenkinek megköszönte az értük és szabadulásukért mondott imákat és megerősítette, hogy továbbra is a keresztény-muzulmán párbeszéd elősegítésén és a béke megteremtésén fáradozik.
Fordította: Csernus-Ortutay Márton
Forrás: Vatikan Insider
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás