„Nőnek lenni kihívás, nőnek lenni hivatás” - Kis Brigitta, a Pure vezetője – 777
Interjú

„Nőnek lenni kihívás, nőnek lenni hivatás” – Kis Brigitta, a Pure vezetője

A Pure nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a tinédzser lányok nehéz, de nagyon fontos kérdéseire próbál választ adni. Önismeret, párkapcsolat, divat, kommunikáció, mindez pedig egy nagyon komoly lelkiséggel áthatva. A program vezetőjével, Kis Brigittával beszélgettünk értékekről, a mai tinédzser lányokról, valamint a keresztény nő „feladatáról.”

Indítsunk egy rövid, de annál fontosabb kérdéssel: mi a Pure?

Kis Brigitta: A Pure egy két éves képzés, ahol havonta egy szombati napon találkozunk a lányokkal. Minden alkalommal egy-egy témakört veszünk át, de a közös nap egy nyitó körrel kezdődik, hogy lelki értelemben is megérkezzenek. Délelőtt van egy előadás, amelyet délután egy műhelybeszélgetés követ, ahol feldolgozzuk a hallottakat. Ezt követően egy lelki rész következik, amelynek az a célja, hogy komplexen lássuk az adott témát, amivel foglalkozzunk, hiszen Isten életünk minden területén jelen van, a kommunikációnkban, a megjelenésünkben, nemcsak vasárnap. Ezért nagyon fontos, hogy ebben a korban élmény szinten is találkozzanak Istennel: ebben segíthet egy szép ének, egy gyertyafény, egy különleges közeg.

Hogyan épül fel ez a két év?

Az első évben van egy alapozó téma, amire a második esztendőben ráerősítünk: például  a külső-belső szépség témakörével indítunk, amelynek párja majd az önbecsülés – önbizalom lesz. Beszélgetünk többek között a nőiességről, a párkapcsolatról, a felelősségvállalásról, a kommunikációról, a divatról. A belső értékekre helyezzük a nagy hangsúlyt, de ehhez kell a külső megjelenés is, hiszen így lesz teljesen komplex a program.

 Nehéz megszólítani egy ilyen jellegű programmal egy tinédzser lányt? Gondolom sok közöttük a lázadó…

Könnyű megszólítani, mert tele vannak kérdésekkel, amelyekre megoldásokat keresnek. Ha azt látják, hogy ezek a válaszok hiteles emberektől érkeznek, akkor nyitottak lesznek. Ennek a korosztálynak nagyon jó kérdései vannak, például az Isten-kapcsolatban: van-e Isten, és ha igen, akkor tényleg szeret-e engem? A nőiességgel, a pályaválasztással, a hivatással kapcsolatban szintén tele vannak kérdőjelekkel, ami teljesen természetes, hiszen abba a korba érnek, amikor a saját válaszaikat próbálják kialakítani. Lázadnak egy kicsit, megkérdőjelezik az alapvető dolgokat, ezért nagyon fontos, hogy milyen közegben vannak, és kiktől kapják a válaszokat. A Pure nem azt jelenti, hogy egy rózsaszín ködben tökéletes lányokat képzünk, vagy hogy mi azok lennénk.

Felvállaljuk a hibáinkat, de felhívjuk a figyelmet az értékeinkre, mindezt úgy, hogy Istent helyezzük a középpontba.

Vannak papok/lelkészek, akik segítenek a lelki elmélyülésben?

Minden városban van egy pap, aki a lelki vezetője a programnak, ők nagyon nagy segítséget adnak a lányoknak.

Miben változnak meg a program végére a lányok?

A második év végére nagyon megerősödnek lelkileg,  megtalálták a kérdéseikre a válaszaikat, melyek meggyőződésekké formálódtak és ehhez hozzáteszik a saját értékeiket. Tudják, hogy Isten mennyire szereti őket, ismerik az adottságaikat, az erősségeiket és a gyengeségeiket is. Nem kompenzálni akarnak, hanem reálisan látják saját magukat.  Látjuk a gyümölcsöket, a döntéseiket, hogy mennyire felelősségteljessé válnak, Istenben megerősödve.

Különleges, hogy önkéntesből lettél jóval később az egész program vezetője. Amikor a Pure-ra elmentél, mi volt a belső indítékod? 

Katolikus családban nőttem fel, ezt a neveltetést kaptam, sőt egyházi gimnáziumba jártam végig: de  később előjöttek azok vízválasztó, élettel kapcsolatos nagy kérdések, amelyekre nehezen találtam választ. Ilyen volt az én esetemben többek között a gyász. Hol van ilyenkor Isten?  Ezekkel a nehéz témákkal a szívemben csöppentem a programba, ahol nagyon hiteles és jó válaszokat kaptam. Nem volt tabu a kérdéseknél, nem voltunk megkötve, hanem a legőszintébb bennünk lévő aggályokat tudtuk elmondani, hogy azokra hiteles válaszokat kapjunk.

Mindemellett a családomból hozott hit személyessé vált, sokkal őszintébb lett a kapcsolatom Istennel.

 Kevesen ismerik jobban a 14-16 éves lányok változásait, viselkedéseit, mint te. Mi a tapasztalatod, máshogy viselkedik egy tinédzser lány, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

A kérdések, amelyek foglalkoztatják a lányokat ugyanazok most, mint néhány évvel ezelőtt. Ami nagy különbség, hogy egyre több inger éri őket, vidéken is jellemző, Budapesten viszont hatványozottan igaz ez. Nagy a világismeretük, de kevés mindebben az önismeret, hogy ők hova tartoznak ebben a világban. Ezzel párhuzamosan pedig sokkal jobban leterheltek is: döbbenetes látni, hogy milyen fáradtak, amikor megérkeznek hozzánk. Egy lelkigyakorlat az ő számukra nemcsak lelki, de fizikai feltöltődést is jelent. Ami még változás, hogy a lányok egyre több dologról mernek beszélni, korábban nem jelezték a problémáikat, mára ez teljesen megváltozott.

Hogyan viszonyul a program a feminizmushoz?

Négy pillérünk van: az élmény, a közösség, a személyiségfejlesztés és a lelkiség. Én ez utóbbit emelném ki, mert nem egy olyan női mozgalomról van szó, amely egy individuum körül forog. Ha azt mondjuk, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert – nőnek és férfinak, akkor mindegyikre volt egy terve.

Nekünk Isten terve szerint a lehető legboldogabbnak kéne lennünk, de ez az egyensúly felborult.

Minden, ami történik, amiért a nő kompenzál, amiért frusztrált, azért történik, mert nem talál vissza Isten eredeti tervéhez. Van egy elvárás a világ részéről, de ugyanakkor ez nem tesz bennünket boldoggá, mert tudjuk, hogy másra vagyunk meghívva. A feminizmus eredeti célja, hogy a nőknek legyenek jogaik és egyenlőek legyenek a férfiakkal, ez teljesen helyénvaló. De ez átcsapott egy másik irányba, nem maradt meg a helyes mederben, hanem elindult egy kompenzálás felé. Nekünk nem olyanná kell válnunk, mint a férfiak, hanem a különbözőségekben lévő kincsekre kell felhívnunk a figyelmet.

Mi egy keresztény nő feladata szerinted?

Minden ember feladata, hogy Isten szeretetét tükrözze a világban: a nő ehhez külön megkapta a szépség ajándékát. Ha megnézzük a teremtett világot, akkor látjuk, hogy az szép. Mi emberek is Isten teremtményei vagyunk, akik saját képmására lettünk megalkotva, tehát mi is szépek vagyunk. Ez a szépség a külsőben és a belsőben egyaránt  fontos, hogy megjelenjen, sőt a cselekedeteinkben is.

A szépség hatalmas felelősség, amit nagyon sok jóra is lehet használni, mint ahogy rosszra is. Én azt gondolom, hogy legalább olyan rossz, ha valaki véka alá rejti a szépséget, mintha túlkompenzál, mert Isten sem rejtette el a hegyeket, a folyókat, a természet csodáit, hanem megajándékozott minket velük. Rajtunk áll, hogy az Istentől kapott értékeket és szépséget kamatoztatjuk-e, vagy elrejtjük.

 

Kis Brigitta – az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett nemzetközi tanulmányok szakon, jelenleg a SOTE mentálhigiénés szakirányán tanul. A Pure Programhoz hat éve csatlakozott önkéntesként, három éve vezeti.

Martí Zoltán

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá