Hatalmas kísértés, hogy mindig a magunk feje után menjünk, Isten akaratát félre söpörve a sajátunkat erőltetni. Pedig Ő jobban tudja, hogy mire van szükségünk, erről szól ez a tanulságos kis történet is.
Címke böngészése
szerzetes
Milyen szép, amikor az ember eldönti, hogy szerzetes lesz, ráadásul a rend is megvan, ahova menni szeretne. De mi van akkor, ha ez az valaki még csak meg sincs keresztelve?
Egy újabb gyakran ismételt kérdés. A válasz pedig: akkor nem leszek apáca.
Az igen után csupán pár hét kellett ahhoz, hogy csaknem mindenki megtudja: szerzetes leszek – vagy legalábbis szeretnék lenni. A családom és a párom családja (hatalmas félelemmel mondtam el nekik, de lenyűgözően jól fogadták a hírt, pedig már mindenki az eljegyzést várta), a munkatársaim. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy elkezdtek özönleni a kérdések, melyekre kivétel nélkül mindre nagyon szívesen adtam választ, ha tudtam. Persze voltak úgynevezett gyakran ismételt kérdések, melyekre a blog folyamán válaszolni fogok.
Folytatódik a Szerzetes leszek! – Pusztai Renáta ezúttal az első, kolostorban tett látogatásáról ír és arról tesz tanúságot, hogy mondta ki az igent.
Megtérésem után az első komolyabb találkozásra a gonosszal májusban került sor. „Minden összejött” – ahogy mondani szokták. Előzőleg hirtelen kerültem nagyon magasra, mert úgy volt, hogy mehetek meglátogatni egy rendet, de aztán ezt lemondták. Egy másik helyről pedig már egy ideje csönd volt, és csak pár sorban annyit kaptam éppen akkor, hogy mostanában nem tud írni. Ekkor betegen voltam otthon, ráadásul egyedül. Tökéletes célpont a kísértő számára.
Legutoljára 2015-ben voltam moziban. Eltelt egy kis idő azóta, de most, a Jezsuiták meghívására premier előtt megnézhettem a Némaság c. filmet. Zabáljuk a popcornt, előttem egy pár látványosan smárol, aztán elindul a film, és a Japánra oly jellemző kabóca koncert kezdetét veszi, majd hirtelen csend. Teljes némaság.