“Míg az édesapáknak az a kihívás, hogy több időt töltsenek a gyermekeikkel, hogy közelebb lépjenek hozzájuk, addig az anyáknak sokkal inkább az, hogy egy kicsit kijjebb vonuljanak a gyermekük életéből.” A gyermek személyiségének fejlődése szempontjából kulcskérdés az, hogy az édesanya fokozatosan el tudja őt engedni, az anyák mégis félnek ettől a folyamattól. Mi tud nekik segíteni az elengedésben, miért fontos, hogy jó önismerettel rendelkezzenek, és hogy van jelen Isten ebben a folyamatban? Beszélgetés Süvegesné Rudan Margittal az anyai hivatásról, férjével, Gergővel nemrégiben megjelentetett könyvük kapcsán.
nevelés
„A szexet gyermekeink előbb-utóbb felfedezik. A nagy kérdés: honnan fognak értesülni? Mit fognak tanulni? Kitől?” – írja Eberlein Éva lelkigondozó, coach bemutatkozójában. Éva a gyermekek, fiatalok szexuális neveléséről tart előadásokat szülőknek – mindezt keresztény megközelítésből. Saját tapasztalatai is segítették abban, hogy az Egyedül nem megy című kurzus-sorozat megalkotásába belevágjon. Vele beszélgettünk a szexuális nevelés mibenlétéről, a szülők szerepéről a mai világban.
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
A Lánygyermekek világnapja alkalmából online kerekasztal-beszélgetésben vett részt Frivaldszky Edit, a krízishelyzetben lévő kismamákat segítő Együtt az Életért Egyesület vezetője, Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom elnöke és Papp Miklós görögkatolikus pap, a csalad.hu szervezésében. A beszélgetésben szó esett a családi minták követéséről, a gyermekvállalás halogatásáról és arról, hogy mi a férfiak és a nők felelőssége a családalapításban.
Már hetek óta tolom magam előtt a feladatot, hogy megírjam ezt a könyvajánlót. És nem azért, mert nem jó a könyv… Pont azért, mert egy őrülten fontos témáról beszél, viszont tabuk és politikai korrekt korrigálás nélkül. Mi az, hogy megelőzni a homoszexualitást? “Te hiszel ebben?!” – kérdezte egy nagyon kedves ismerősöm, amikor meglátta a kezemben a könyvet. Igen, hiszek, és sok más, nálam jóval okosabb és tapasztaltabb ember is.
Az elmúlt fél évben sok olyan fiatallal találkoztam, akik elkeseredve mondták, hogy teljesen kiábrándultak a kereszténységből, az egyházból, meg úgy általában a vallásosságból. A leggyakrabban előkerülő ok elég meglepő volt: elegük van a sok értelmetlen kötelességből és elvárásból, amit az (egyházi) iskolában, vagy éppen otthon állítanak velük szemben. Úgy érzik, hogy képmutató emberek várják el tőlük, hogy ők is álszentek legyenek… Mi történik itt?
A kísérlet egyszerű. Négyéves gyerekeknek kínálnak választási lehetőséget: megehetik azonnal a kapott egy kocka pillecukrot, de ha várnak vele 15 percig – vagyis addig, amíg a kísérletvezető visszajön –, akkor kettőt kapnak. A „jellempróbáló” kísérletet először a hatvanas években végezte el Walter Michael, a Stanford Egyetem professzora, majd azóta mások máshol többször megismételték, legutóbb dr. David Walsh. A tudósok persze arra kíváncsiak, hogy ebben a korban a gyerekek mekkora önfegyelemre képesek – ki tudják-e előre számolni, mikor járnak jobban nyalánkságilag: ha azonnal megesznek egyet, vagy ha önmegtartóztatással kiérdemlik a másodikat is. Vagyis: melyik gyerek mennyire képes – és akar – ellenállni az azonnali befalás kísértésének a dupla adag érdekében.