Blog

Maja és az anyukái – avagy neveljünk Kelet-Európában is toleráns gyerekeket

A napokban Ukrajnában botrány tört ki egy gyerekkönyv körül. De mit is ártott és kinek is árthat egyáltalán egy gyerekkönyv? Elkeseredve figyelem, ahogy ide, Kelet-Európába is lassan, de biztosan kezd beszivárogni a nyugati, feje tetejére állt értékrend.

Az említett könyv címe: Maja és az anyukái. A könyv azt tűzte ki célul, hogy toleranciára nevelje a gyerekeket. A történet elmesélője a negyedik osztályos Maja, aki röviden bemutatja az osztálytársait. Ebben az osztályban minden van, csak hagyományos családmodell nincs. Van itt lombik-gyerek, meleg házaspár gyereke, elvált szülők gyerekei, árva gyermekek. Azzal nem is lenne nagy gond, ha úgy mutatná be mindezt, hogy van ilyen is. De azzal, hogy teljesen kivették a könyv írói a tradicionális családmodellt a felsorolásból, arra a következtetésre juttathatja az olvasót (jelen esetben a gyermeket, akinek az értékrendszerét kívánjuk formálni az olvasással), hogy a „normális” család már a múlté, és minden más épp annyira elfogadható jelenség, mint a hagyományos papa-mama-gyerekek család.

„Az én nevem Maja. Nekem két anyukám van. Az emberek ezen gyakran meglepődnek: hogy lehetséges ez? Pedig ez nem is furcsaság! Nekem nincs apukám: ő egy titkos donor. Ám az anyukáim – nem titkosak, nagyon is valóságosak. Ők szeretik egymást és engem.” – írja a képen látható szöveg.

 

hirdetés

„Nem minden szülőnek lehet gyereke. Szofi és Szolomija anyukájának és apukájának sem lehetett. És ezért a tudomány és az orvosok segítettek nekik. Hogy megszülethessenek a lányok, az anyukájuk testvére odaajándékozta a petesejtjét. És egy férfi pedig odaadta a spermáját. Nem tudja senki, ki ez a férfi, a nevét csak az orvosok ismerik. Juli néni azt mesélte, hogy az ilyen embereket, akik segítenek gyerekeket szülni, donoroknak nevezik.”

A könyv azzal a gondolattal zárul, hogy nem számít, milyen családból származunk, és hány anyukánk vagy apukánk van, a lényeg, hogy szeressenek minket a családunkban.

A közvélemény reakciója a könyvre megoszló. Nagyon sokan örvendenek, hogy végre itt is megjelent egy ilyen szükségszerű alkotás, aminek köszönhetően „kicsit jobbá tehetjük a világunkat” (olvasói vélemény). Persze akadnak konzervatívak is, akik foggal-körömmel ellenzik a könyv polcokra kerülését:

„Ez egy gyerekkönyv? És miért kell ilyet adni a gyerekek kezébe? Van rengeteg téma, amiről írni lehet: béke, barátság, szeretet, anya, apa, állatvilág, utazások – a végtelenségig sorolhatnám. De a politika, meddőség, nem hagyományos családmodellek, egyneműek szerelme biztos, hogy nem gyerekeknek való. Borzalom. Soha nem vennék ilyen könyvet a gyerekeimnek.” Viktória

 

 

 

Szöveg: Ámorth Angelika

Forrás: pravda.com

1 Komment

  • Válasz Elinor 2017. 09. 15. 22:40

    Szomorúnak tartom, hogy ezt a kisgyerekek torkán is le kell nyomni. Totál agymosás, mint amit a kommunizmusban csináltak az óvodákban, iskolákban. Nem tartom helyesnek, hogy ilyen ideológiai témákkal mossák át a gyermekek agyát, ebben a korban még nagyon befolyásolhatók.