„A szexet gyermekeink előbb-utóbb felfedezik. A nagy kérdés: honnan fognak értesülni? Mit fognak tanulni? Kitől?” – írja Eberlein Éva lelkigondozó, coach bemutatkozójában. Éva a gyermekek, fiatalok szexuális neveléséről tart előadásokat szülőknek – mindezt keresztény megközelítésből. Saját tapasztalatai is segítették abban, hogy az Egyedül nem megy című kurzus-sorozat megalkotásába belevágjon. Vele beszélgettünk a szexuális nevelés mibenlétéről, a szülők szerepéről a mai világban.
Egyedül nem megy. Mit fejez ki ez a név, mellyel a kurzussorozatod útnak indult?
Éva: Imában kaptam ezt a névötletet. „Te adtad tudtomra Istenem, hogy tartsak kurzust, akkor mondj egy nevet is!” – így kértem Őt. Később aztán kivilágosodott előttem, hogy mennyi mindent magába foglal az elnevezés. Egyedül nem tudom a gyermekemet a szexualitásra nevelni egy ilyen mentalitású világban, mint amiben most élünk. Szükségem van Isten segítségére. Valamint benne van az is, hogy szükségünk van egymásra.
Én, bár átadhatok a gyermekemnek egy egészséges képet a szexualitásról, ha a barátai másképp vélekednek, akkor annak legkésőbb a kamaszkorra meg lesz a hatása.
Szükségünk van a támogató környezetre. Mindezek mellett az első tréning, melyet tartottam, az önkielégítésről szólt. De a szex egyedül nem megy. Végül az egész előadássorozatnak az egyedül nem megy lett a neve.
Sok-sok éven keresztül fiatalokkal foglalkoztál, ma pedig már a szülői korosztálynak tartasz előadásokat. Miért váltottál fókuszt?
Éva: A plébánosom kért meg anno, hogy segítsek az ifjúsági munkában. Csoportokat vezettem, táborokat szerveztem, majd kapcsolatba kerültem a karizmatikus megújulással, és felkértek, hogy vállaljam el erdélyi szinten az ifjúság evangelizációját. Idővel egész Erdélyben rendszeresen szerveztünk programokat, lelkinapokat, lelkigyakorlatokat fiataloknak. Egyszer egy amerikai misszionárius megkérdezte tőlem, hogy meddig szeretném ezt a munkát végezni. Azt a választ adtam, hogy úgy gondolom, az a jó, ha a fiatalok evangelizációját fiatalok végzik. Így hiteles. Akkor térnek meg a fiatalok, ha náluk néhány évvel idősebbek tesznek tanúságot Istenről. És valahogy a 40 év volt bennem a határ. Sok éven keresztül misszióztam, a munkatársaimmal elkezdtünk vezetőket is képezni, hogy át tudjuk adni a stafétabotot.
A 40. születésnapom előtt Isten bezárta az ajtót; megszűnt a projekt, amelyben részt vettem, és az Úr egy új fejezetet nyitott az életemben. Találkoztam a jelenlegi férjemmel, összeházasodtunk, utána pedig jöttek a gyerekek. Aztán ahogy óvodások lettek, elkezdtem újra keresni az utat. Rengeteg állásinterjún voltam, de Isten minden ajtót bezárt. Fárasztó volt, dühítő, így egy alkalommal amikor bementem a kápolnába, megkérdeztem: Jézus, mit akarsz? Jött a válasz, hogy dolgozzak újra coachként. Alig, hogy kimentem a kápolnából, kaptam egy SMS-t, hogy dolgozok-e még coachként, ugyanis az illetőnek segítségre lenne szüksége. Ilyen nincs – gondoltam.
Idővel elkezdtek egyre többen megkeresni, elsősorban anyukák a gyereknevelés kapcsán, később pedig a szexuális neveléssel kapcsolatos kérdésekkel is, vagy nemi identitászavarban küzdő gyerekük kapcsán.
Az első gondolatom az volt, hogy mit kezdjek ezzel? Nem vagyok szexológus. De aztán a Szentlélek eszembe juttatta a saját tapasztalataimat; gyerekkoromban és kamaszként ugyanis fiú akartam lenni. Elkezdtem utánajárni a szexuális nevelés témájának, anyagot gyűjtöttem, hogy megtartsak egy előadást. Kértem Jézust, hogy ha tényleg akarja ezt az egészet, akkor küldjön résztvevőket. Nagy volt az érdeklődés, az első előadáson 93-an, a másodikon 135-en vettek részt. Felgyulladt a piros lámpa. Akkor ez itt komoly dolog. Elkezdtem még többet olvasni, utánajárni a témának, levettem a polcról minden könyvet, amit találtam. De a keresztény mentalitású szexuális nevelésről alig vannak kötetek, sőt a legtöbb könyvben maximum egy-két fejezet szól erről a kérdéskörről. Ráadásul konkrét helyzeteket nem tárgyalnak ki, nem adnak segítő tanácsokat a szülőknek, hogy például mit csináljanak, ha a kétéves gyerekük elkezd játszani a nemi szervével. Nem csupán választ találni nehéz; megtalálni a jó választ még nehezebb.
James Dobson protestáns pszichológus például azt mondja, hogy ilyen esetben hagyjuk a gyerekünket, hadd maszturbáljon, nincs ezzel semmi baj. Dehogy nincs baj! Tovább kutakodtam, megnéztem, más külföldi szerzők mit gondolnak a témáról. A Katolikus Egyház Katekizmusa az önkielégítésről azt mondja, hogy „súlyos eltévelyedés”, „rendetlen cselekedet”, mert a szexuális kapcsolatot Isten a férfi és a nő teljes egyesülésére találta ki. Nem csupán a gyermeknemzés céljából, hanem hogy megéljék ketten együtt a szexen keresztül Isten szeretetét, a teljes önátadást, a szabadságot, az elköteleződést. A szexuális élvezet Istentől rendelt helye és ideje a házasságban van, egy férfi és egy nő között. Ez a Teremtés könyvének első két fejezetéből teljesen világosan kiderül. Na most, az egyedül nem párkapcsolat. De visszatérve a kérdésre; Isten akaratából, az Ő vezetését követve, hívására válaszolva váltottam fókuszt.
Fotó: Eberlein Éva fiataloknak tart előadást (saját fotó)
Említetted, hogy gyerekként, fiatalként nemi identitászavarral küzdöttél. Mit jelent ez pontosan?
Éva: Ez azt jelentette, hogy meggyőződésem volt, hogy én fiú vagyok, csak rossz testbe születtem. Minden nap ezzel a tudattal keltem. Hozzá kell tennem, hogy anyukámban ott volt a vágy valamelyest, hogy fiút szeretett volna, valószínűleg innen eredt a zavarom. De mindegy is, bárkinek juthat ilyen az eszébe. Nálam nagyon erős volt a probléma. Fiús ruhákat hordtam, fiús játékokat játszottam.
Csak fiúkkal barátkoztam, a lányok idegesítettek, mindenféle lányos dologtól irtóztam.
Volt például, hogy a fiúkkal gilisztákat szedtünk és a lányokat ijesztgettük vele. A babákkal egyáltalán nem játszottam, az autók és a fegyverek érdekeltek. A szoknyát úgy kellett rám erőltetni; az elsőáldozást azért utáltam, mert menyasszonyi ruhában kellett lennem.
Olyan dolgokat csináltam, amiket a fiúk, nagyon szerettem például focizni. Verekedtem, többször is megvertem fiúkat, rendesen, ököllel. 14 éves koromban aztán találkoztam Istennel, ami mindent megváltoztatott az életemben, kivéve ezt a zavart. 15-16 éves koromban emlékszem, azért lázadoztam és mérgelődtem, mert ha fiú lennék, akkor lehetnék pap. De lány vagyok, így nem lehetek pap. A menstruáció egy különösen gyűlölt téma volt számomra. Miért kell menstruálnom, ha nem is vagyok lány? Ezt gondoltam. Erről az egész nehézségről nem beszéltem másokkal. Hála Istennek, a 80-as, 90-es években a transzgender életforma még nem volt téma, de ha akkor lehetőség lett volna nemváltó kezelésekre, biztos, hogy a szüleim tudta nélkül elmentem volna.
Aztán mikor tizenéves voltam, elkezdtek a fiúk udvarolni, és ez jólesett. Éreztem, hogy az identitászavarommal kéne valamit kezdenem, ezért kerestem magamnak olyan női ideálokat, akikhez hasonlítani akartam. És a zavart gyakorlatilag kinőttem. Ahogy elkezdtem a témával foglalkozni, több kutatás is szembejött velem, melyek arról szóltak, hogy a nemi identitászavarral küzdők 83-86 százaléka 18-20 éves korára kinövi a zavart, ha kívülről nem piszkálják meg ezt a folyamatot.
Nem feltétlen mindenki gyógyul meg spontán, de nálam így történt. Sokat számított az is, hogy megtértem, így elkezdtem imádkozni, gondolkodni arról, hogy Istennek vajon mi lehet a terve velem, milyennek lát Ő engem? Az Istenhez való kapcsolódásban gyógyul az ember.
Azért lettem identitáscoach, mert az igazi identitásunkat tényleg csak Krisztusban találjuk meg, és az Istennel való személyes kapcsolat az, amely helyre tesz bennünket.
Ez nem azt jelenti, hogy megtértem, és akkor hopp, máris a helyemen vagyok, hanem az Úrhoz való folyamatos kapcsolódásban alakulok egyre inkább Isten képmásává. Azt fontos még elmondani, hogy a nemi identitászavar nem egy trend, amit csak úgy követ valaki, hanem az ember bensejében jelenlévő zavar. Ma már nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy nő vagyok, feleség, anya és jól érzem magam a bőrömben!
Miért van a szexualitás? Nézzünk rá Isten szemével!
Éva: A Teremtés könyvének az elején azt olvassuk, hogy Isten megteremtette az embert – egyes szám. Férfinak és nőnek teremtette őket – többes szám. Az Ő képére és hasonlatosságára. Ez azt jelenti, hogy amikor a férfiasságunkat, a nőiességünket megéljük, akkor Istent tükrözzük. Isten válik láthatóvá rajtunk keresztül. Minél inkább az vagyok, akinek Isten engem megteremtett, annál inkább látják rajtam keresztül Istent.
Amikor a férfi és a nő szexuális értelemben együtt vannak, és élvezetet, örömöt élnek át, az tulajdonképpen egy előíze annak az isteni szeretetnek, amelyet majd a Mennyországban tapasztalhatunk meg teljességében.
Érdekességként megjegyzem, hogy végeztek egy felmérést annak kapcsán, az emberek mennyire elégedettek a szexuális életükkel. 45 ország lakosainak válasza érkezett be. A válaszadók 47 százaléka volt maximálisan elégedett a szexuális életével, és ők ezt a párkapcsolati szexhez kötötték.
Mit gondolsz, hány éves korában érdemes elkezdeni egy gyermek szexuális nevelését?
Éva: Amint megszületik.
Fölvázolnál egy idővonalat, hogy milyen témával érdemes kezdeni? Egy kétévesnek hogyan mesélsz a szexualitásról?
Éva: Születésétől fogva folyamatosan kell tanítani, nevelni, bátorítani, megerősíteni. Azért használok több szót, mert nem lehet egy szóra leszűkíteni a szülői szerepet. Fontos a gyermeket a nemi identitásában megerősíteni. „Jó kislány vagy, okos, szép” vagy „jó kisfiú vagy, ügyes, okos”. Azért mondom azt, hogy a gyermek szexuális nevelését nulla éves korától kell kezdeni, mert már az is számít, hogy hogyan szoptatom meg a gyerekem. Vagy amikor tisztába teszem, akkor azt undorodva teszem, vagy szeretettel és elfogadással? Már a puszta érintés üzenetet közvetít.
A mostani változó világban a szülőknek nem csak annyi a feladatuk, mint 15-20-30 évvel ezelőtt volt, azaz elmondani az alap információkat egy új élet létrejöttéről. Hanem arra kell gondolnunk, hogy lehet, hogy mi nem adunk mobilt a gyerekünknek, lehet, hogy nem engedjük egyedül a képernyő elé, de ahogy bekerül az iskolába, elkezd edzésre járni, szinte biztos, hogy valamelyik osztálytársának, barátjának lesz mobilja, és nem tudhatjuk, mit mutat meg azon neki, vagy egy nagyobb testvére, akitől már sokat tanult a témában, és szívesen felvilágosítja a mi gyerekünket is.
Nekünk szülőként a gyermek 6 éves koráig le kell tennünk az alapokat.
Szoktam kapni olyan kérdést, hogy ha elkezdünk erről beszélni, akkor nem keltjük-e fel a gyerek érdeklődését. Igazság szerint a felvilágosítással megnyugtatjuk, hiszen hiteles információt kap, kielégül a kíváncsisága, és nem mellesleg építjük azt a bizalmi kapcsolatot, amire kamasz korban szükség lesz. A gyerek tudni fogja, hogy hozzánk fordulhat bármilyen kérdéssel.
Kezdésnek a minimum az, hogy a nemi szervek pontos elnevezésére megtanítsuk a gyerekeket, és ne fantázianeveket használjunk, ne puncit mondjunk meg kukit. Az én kisfiam hároméves, de már pontosan tudja, hogy mi az a hímvessző, makk, előbőr, herezacskó, here, és amikor majd odakerül, hogy az iskolában beszélget az osztálytársaival erről a témáról, akkor már mindent fog tudni. Ő lesz a „guru”, mindenki tőle fog kérdezni.
Ha jól csináljuk, akkor mire a gyerekünk iskolába kerül, mindenki más kevesebbet fog tudni, így a gyerekünkhöz fordulnak majd az osztálytársaik kérdésekkel, ő fog irányítani.
Nem mindegy, hogy milyen közegből jött gyerek irányítja a szexualitásról szóló beszélgetést. Lehet ezekről úgy beszélni, mint egy teljesen természetes folyamatról, hiszen az élet része. A gyerekek nem ijednek meg a szexualitás témájától, inkább mi misztifikáljuk túl. Mire 8-10 éves kora körül nemileg elkezd érni, már nagyjából képben lesz a legfontosabb tudnivalókkal, hiszen otthon erről már volt elég szó.
Fotó: Eberlein Éva
Hogyan lehet egy kamasszal beszélni erről a témáról? Hiszen ebben az időszakban a fiatalok sokkal kevésbé adnak szüleik szavára, a barátok véleménye a meghatározó.
Éva: Súlyos hiba azt gondolni, hogy leülünk egyet beszélgetni a gyerekkel és akkor le van tudva a dolog. Ez abszolút kontraproduktív. Egyrészt, egy ilyen beszélgetésből szinte semmi nem megy át. Másrészt, amikor mi azt gondoljuk, hogy beszélni kéne a szexualitásról, 99,9 százalék, hogy már késő. Ennek egy folyamatos beszélgetésnek kell lennie a születéstől fogva a házasságig. Napról-napra csepegtetjük Isten igazságát, együtt járjuk be az utat. Persze nem biztos, hogy minden gyerekkel egyszerű, van, aki nyitottabb, van, aki kevésbé. És ezt tiszteletben kell tartanunk a kamaszkorban, ugyanakkor
a lehetőséget fel kell kínálnunk, hogyha szeretne, akkor jöhessen beszélgetni a gyermekünk.
Hogy tudja azt, hogy tőlünk kérdezhet, és mi normális információkat fogunk adni. Kamaszkorban a fiatalok a tudományosan megalapozott információkra adnak, de az érzelmeik alapján, a barátok hatására döntenek. Tehát nekünk szülőként kell, hogy tudományos megalapozottságú ismereteink legyenek. Nem elég azt mondanunk, hogy mert Isten ezt mondta, és kész. Kicsi kortól fogva gondoskodnunk kell arról, hogy a gyermekünknek hozzá hasonló mentalitású barátai legyenek, akiknek a szüleit ismerjük. Érdemes velük is beszélgetni arról, náluk hogyan zajlik a szexuális nevelés. Ezért is fontos a keresztény közösség, mert így tudunk biztonságos környezetet nyújtani a gyerekeinknek a legkritikusabb korban, 11 és 17 éves kor között. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy bár mi letesszük az alapokat, átadjuk az értékrendünket,
Isten szabadnak teremtette a gyereket, aki meg fogja hozni a maga döntéseit, és meg fog birkózni azoknak a következményeivel.
Szülőként nekünk az a dolgunk, hogy a gyermekünk mellett álljunk és segítsük őt. Már mondtam ezt, de az én fejemben egy olyan ideális kép él, hogy előre felkészítjük a gyermekeinket úgy, hogy mire elérik a kamaszkort, ők legyenek a szexguruk. És akkor mindenki tőlük fog kérdezni, és ők fogják megnyugtatni, tanítani a barátaikat. Tehát ne az legyen, hogy mi félünk attól, hogy a többiek mit tanítanak a gyerekeinknek, hanem tudjunk mi a kezdeményezők lenni. Az idősebbik fiamnak mindig azt mondtam, hogy vagy bárány vagy, vagy pásztor. Tehát vagy te mész a többiek után a csordával, vagy te vagy a pásztor, és te mondod meg, hogy a többiek merre menjenek.
Van esetleg olyan könyv, amit tudnál ajánlani a témában?
Éva: Kamasz fiúknak szóló könyv A pucér valóság – Bill Perkins és Randy Southern-től. Nagykamaszoknak, akik már párkapcsolatra készülnek Varga Pétertől a Spielhozni. Kérdés, hogy ha adunk egy kamasz kezébe egy ilyen könyvet, akkor vajon el fogja-e olvasni? Lehet, hogy bedobja a sarokba. Nemrég jelent meg a pornográfia kapcsán a Jó képek – Rossz képek (kicsiknek és nagyoknak) Kristen A. Jenson tollából, ez már kifejezetten szülőknek szól. Szintén kisgyerekes szülőknek szól a Beszéljünk róla! Maria és Richard Büchsenmeistertől. Ajánlom még Karen és Ron Flowers Az emberi szexualitás című könyvét. De sajnos nincs sok jó könyv kifejezetten ebben a témában.
Mikor indul a következő kurzusod?
Éva: Februárban, a honlapomon megtalálható minden fontos információ. Online kurzusról van szó, így sokak számára elérhető. Fontos számomra az is, hogy megfizethető legyen, mert minél többen terjesztik a szexualitáshoz való helyes hozzáállást, annál egészségesebb lesz a társadalom egészének a hozzáállása is, és a nem kívánt terhességek, abortuszok száma is jelentősen csökkenni fog. Csak képzeld el! Identitásukban szilárd fiatalok, akik az LMBTQ ideológia kritikájával teljesen képen vannak, le tudnak ülni vitatkozni, érveket, tudományos magyarázatokat adni az egyes felvetésekre. Erre lenne szükség. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a keresztény szexuális nevelés nem választható el a hitre neveléstől.
Ha gyermekünknek van élő kapcsolata Istennel, akkor keresni fogja Isten akaratát és küzdeni fog azért, hogy Isten akarata szerint élje meg a szexualitását.
Ha nincs élő kapcsolata, ha számára ez csak egy tan, egy vallási gyakorlatokból álló szokás, vagy szokásokból álló vallásos gyakorlat, akkor a döntéseit nem ehhez fogja igazítani. Tehát az alap egy élő személyes kapcsolat Istennel. Egyedül nem megy.
Fekete Ági
hirdetés
