Jelenlét. Jelen-lét. Jelen lenni. Megállni, s csak lenni, s így igent mondani. A mindennapok forgatagában jó lenne egy-egy pillanatra, pár percre, vagy legalább egy fél órára megállni. Megállni, hogy jelen lehessek, hogy ne csak átrohanjak az életemen, hanem valóban megéljem azt. S igent mondani erre – feltétel nélkül.
Mit jelent a „normális” az erkölcs területén? Lehetséges-e az objektív definiálás? Mi a normális a Bibliában?
Igazságról és valóságról írok, azonban ahhoz, hogy értsük, miről is van szó, szeretném gyorsan megvilágítani, mit értek én ezen a két fogalmon. Mindannyiunknak van egy-egy személyes valósága; melyet meghatároz az, ahogyan a világot látjuk, amiben hiszünk, a számunkra fontos dolgok. Ez egészen más lehet nálatok, nálam, egy afrikai kislánynál és egy New York-i milliárdosnál. Ezzel szemben van egy igazság, ami teljesen független a személyektől, viszont ez az, ami körülvesz minket, ami meghatározza az egész életünket, ott van mindenben, mindenhol.
Vajon mitől lesz egy élet boldog? Mi lehet a titka annak, hogy megőrizzük az egészségünket idős korunkra is? Egy 75 éven(!) át tartó, 724 ember életét végigkísérő kutatás egészen különleges eredményeket hozott. Mindezt egy majdnem 8 milliós nézettségű TED-előadás keretében, magától a kutatást vezető, harvardi egyetemi professzortól, Robert Waldingertől ismerhetjük meg 13 percben.
Miről lehet bennünket keresztényeket megismerni? Mások vagyunk, mint a nem keresztények? Van valami különleges ismertetőjelünk? Kéne, hogy legyen? Úgy érzem, sokszor rossz oldalról közelítjük meg ezeket a kérdéseket. Ha elsajátítanánk egy új szemléletet ezzel kapcsolatban, sokkal szabadabban és hitelesebben élhetnénk keresztényként a világban.
