Jóság van! Nem félelem! – 777
Blog, Téglásy Nóra

Jóság van! Nem félelem!

Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam.  Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!

Az említett írás arról szól, hogy a válás mennyire tönkreteszi az embert. Főleg a férfit persze, de ez most lényegtelen. Elbukásról szól. Válásról. Veszteségről. Szeretetlenségről. Bosszúról. Hiányokról. Tökéletlenségről. Gyengeségekről. Félelmekről. Értéktelen életekről…?
Hadd másoljak be nektek néhány részt, ami nagy hatással volt rám:

  • Semmi esélyt sem ad magának, hogy talpra álljon…
  • Leírták, mint férfit, mint embert, és nehéz lesz bebizonyítania, hogy függetlenül is megállja a helyét. Hiányzik belőle az ehhez szükséges talpraesettség – a felesége talán pont ezért hagyta el – és nem biztos, hogy egyedül is boldogul. Ott van ellendrukkerként a volt feleség, aki átnéz rajta, ez sem segíti önbizalmát. A „volt kedves” legfőképp akkor érzi jól magát, ha lenézheti a volt férjét. Minél lejjebb csúszik a férfi, annál elégedettebb lesz a volt a nej.
  • Ha a kisfizetésűek csoportjába tartozol, ha nem vagy sikeres a munkádban, ha egyik munkahelyről a másikra sodródsz, ha nem találod a helyedet a világban, lehetsz jóképű, olvasott vagy művelt ember, a szeretett nő előbb-utóbb elválik tőled.
  • A nőt a társadalmi pozíciód, az előmeneteled, a jelened és a jövőd érdekli. Hiába próbálod félrevezetni, ő pontosan fel tudja mérni, látja rajtad, hova tartozol.

Tudjátok, lehet, hogy nagyon naivan gondolkozom az életről, ami a mi kis keresztény világunkon kívül zajlik. Pedig ha valaki, akkor én nem szoktam megvető, lenéző szemmel méregetni a nem vallásos nem hívő ismerőseimet. Szerintem a jóindulat és az emberség nem ettől függ.

kep

De amikor ilyet olvasok, hogy valaki ezt gondolja, ezt éli meg, ezt látja és tapasztalja a saját- vagy más életében, akkor egész konkrétan szomorú leszek. Másrészt pedig elönt a hála.

Hogy a legelején kezdjem…
Hálás vagyok, mert hiszek abban, hogy Isten jónak teremtett. Hogy értékes vagyok, hogy tehetségeim és jó tulajdonságaim vannak, hogy nap mint nap ajándékokat kapok Tőle.
Hogy Isten bármikor ott van, amikor szükségem van rá. Sőt, néha akkor is, ha én teljesen elutasító vagyok.
Hálás vagyok azért, hogy az egyházam és a közösségem mellettem áll, és támogat.
Hálás vagyok a kihívásokért, a küzdelmekért, hogy Belőle meríthetek erőt. Hogy nem (csak) emberi erőben és tudásban és kitartásban kell bíznom, hanem hihetek abban, hogy mindig van megújulás, újrakezdés.
Hálás vagyok azért, hogy bármilyen béna voltam, bármilyen bűnt követtem el, be fognak gyógyulni a sebeim.
Hálás vagyok azért, hogy a barátaim és a családom problémáit nem nekem kell megoldanom, és nem csak én tudok segíteni, hanem imában Istennek ajánlhatom őket.

És innentől kezdve a fent idézett szövegrészekre még jobban tudok kontrasztként tekinteni:

Nem magamnak kell talpra állnom, hanem csak a karomat kell megmozdítani Felé, vagy a szemem, és máris erősebb leszek. Nem függetlenül kell helyt állnom. Nem fog azért elhagyni a férjem, mert meghíztam, vagy mert valami hiányzik belőlem, és én sem leszek soha ellendrukker feleség. Nem a sikeremet fogja szeretni, hanem engem. Ha nem találom a helyem, akkor nem azt mondja, hogy keressem máshol, hanem segít megkeresni.

Nincs érdek, nem kell teperni, nincs félelem a szeretetben!

Megsimogat az Isten és szeretettel tanít: elfogadni, növekedni, megérteni, még jobban szeretni a másikat (legyen az a párom, az anyukám vagy a haverom), és minden nap ügyesebben közeledni Hozzá! Ha a világi életem nem is teljes, vagy sem én sem a többi ember nem vagyunk tökéletes, az Isten kiegészíti!

Jóságot ad az Isten! Jóságot tanulunk Tőle! Jóság van!

pexels-photo

Képek: pexels.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply a 2016. 09. 23. at 11:05

    Kedves Nóra!

    Mint hasonló helyzetben lévő férfi (aki mellesleg hívő is), ki merem jelenteni, hogy igenis van igazság a cikkben.
    Saját magam tudom felhozni példának, bár Istennek hála “csak” a menyasszonyom hagyott el, nem váltam el.

  • Szólj hozzá