Kisfiam olyan másfél éves lehetett, amikor egyik nap a konyhából kinézve, arra lettem figyelmes, hogy az előszobában ül a földön, és elmélyülve nézegeti, lapozgatja valamelyik képeskönyvét. Teljesen belém égett ez a kép, és az érzés is, ami akkor átjárt, hogy én „megzabálom ezt a gyereket!”.
Öt éve jött ki a mozikban egy olasz film, “Habemus papam” címmel. Nagy várakozással ültem be megnézni, de csalódnom kellett (leginkább azt nem értettem, hogy miért írták rá, hogy vígjáték). Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne végre egy olyan film az egyházról, amiről nem ordít, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs, hogy hogyan mennek a dolgok az egyház berkein belül, és ami legalább egy picit ráérez azokra a kérdésekre, amik valóban foglalkoztatnak minket. Sajnos megint úgy tűnik, hogy egy ilyen filmre még még várnunk kell.
Igazából ma, november 2-án van halottak napja. Sokak fejében nagy a káosz: Halloween, Mindenszentek, halottak napja – pedig mind nagyon nagyon más dolog. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is megemlékezzünk – ez történik ma. Erről az emlékezésről következik egy személyes szösszenet verssel kísérve.
Korábbi írásunkban már foglalkoztunk azzal, hogy érdemes elkerülni a stresszes életet, azonban Jézus egy másik fontos dolgot is az eszünkbe vés, ráadásul a címben leírtnál jóval szofisztikáltabb módon!
Kicsiként féltem a temetőben, kelletlenül mentem szüleimmel a sírokhoz, emlékszem az érzésre. Ahogy nőttem, fejlődtem, természetesen a halállal való kapcsolatom is megváltozott. Természetesen? Nem biztos. Kérdés, mennyiben természetes a mai ember halálról alkotott képe – vagy annak hiánya.
Hétfőn írtam arról, hogy az Agapé nevű közösség ismét bulit szervez, a tőlük megszokott módon igényes környezetben és közönséggel – de ezúttal szerencsétlenül sikerült időpontválasztással. Az eredeti tervek szerint ugyanis november 4-én, az 1956-os forradalom eltiprásának hatvanadik évfordulóján került volna sor a bulira.
Azonban mi sem bizonyítja jobban a szervezők lelkiismeretes voltát, mint az, hogy meghallották a jó szándékú kritikát és változtattak, így november 5-én, szombaton este találkozhatunk a Grand nevű szórakozóhelyen. A 777 tartja magát az ígéretéhez, segítünk hirdetni az új időpontot (most és később is). November 5-én találkozunk! 🙂
Az esemény Fb-oldalát itt találjátok.
Köszönjük, Agapé!
Kisebb vihart kavart a Hittani Kongregáció napokban kiadott iránymutatása a temetések rendjére vonatkozóan. Ugyan már megszokhattuk, hogy bármit változtatnak “odafönt”, annak viharzás lesz az ereménye “idelent”, ám ezen túllépve most mégis érdemes lenne átgondolni, hogy milyen okai lehetnek ennek a döntésnek.
Sziasztok! Hét rész után illene nekem is megszólalnom. A blog másik, ha nem a főszereplője én vagyok. Az édesapám Fia. Izgalmas a nulláról egy életet elkezdeni. Bár én is sok mindent elsajátítottam Szüleimtől, büszke vagyok arra, hogy Tőlem is tanulnak szüleim. #Fordítottrész Fia