Elárulom, kolléganőm kérdezte ezt a csapatépítő hétvégénken, amikor előkerült az alkohol.
Már akkor tudtam, hogy ez megér egy blogbejegyzést…
Kategória
Blog
Tehetnék nagy újévi elhatározásokat, és tervezhetném órákon át, hogy jövőre minden más lesz. Ami eddig rossz szokás volt, azt biztos meg kell próbálni elhagyni, és még inkább törekedni a tökéletességre, az élet check list-jeinek kipipálására, még kedvesebbnek lenni, még több helyre elutazni, és még sorolhatnám.
De nem ezeket tervezem (én sem).
Itt az év vége, ilyenkor pedig az ember visszatekint. Rengeteg mindent ki tudnánk emelni ebből az esztendőből, de egyiket se tudnánk hova leírni, ha nem született volna meg a 777. Nekünk, a 777 szerkesztőinek 2016 egyik legemlékezetesebb eseménye az oldal indulása volt.
Valami bűzlik az újévi fogadalmak körül. Pár éve kezdtem el fogadalmakat írni, és évről évre egyre kevesebb dolgot írok fel az elérendő céljaim listájára. Nem, nem azért, mert mindet megvalósítottam volna, hanem egészen más okból.
Ritkán foglalom írásba kalandos utazásaimat, zarándoklataimat, most mégis szeretnék beszámolni tegnapi élményeimről. Nem egy szokványos útleírást szeretnék adni, hanem a még élő emberi odafigyelésről, segítőkészségről osztanék meg friss tapasztalatokat.
Tegnap Európa szerte az ártatlan gyermekek ünnepe volt, aprószentek napja. Persze a gyermekek általában ártatlanok, maximum rosszalkodnak, csínyeket követnek el, még nem tudják pontosan, hogy mi mennyire rossz. De ez a nap inkább azokról szól, akik nem juthattak odáig, hogy rosszak legyenek… innocentes martyres, azaz ártatlan vértanúk.
Az ünnepi készülődés előtt zajlott le ez a párbeszéd köztem és két tündéri óvodás kislány között. Míg a felnőttek őrült tempóban vásárolnak, sütnek, takarítanak, addig az apróságoknak egyéb gondjuk sincsen, mint a karácsonyi kívánságlista megfogalmazása. De ki is hozza az ajándékokat? Miért a Jézuskának írunk levelet, és ki is az az Isten?
„Az a baj, hogy nincs egy rendes lány az unokámnak” – hallottam egyszer a villamoson egy néni szájából. Elcsodálkoztam, mert a mi lányos családunkban mindig arra panaszkodtunk, hogy „olyan kevés a rendes fiú…”. Mi tehát a baj? Nem találjuk egymást.