Egy keresztény híroldal alatt bizony rengeteg fajta vélemény találkozik: döntő többségük építő jellegű, mások nagyon jó kérdéseket vetnek fel, de akadnak, akik csak kötözködnek és civakodnak. Róluk, de nem csak nekik szól ez az írás.
Kategória
Blog
Azt hiszem a legtöbben már hallottuk azt a nagy igazságot, hogy az Istennel töltött idő nem fog hiányozni a nap további részében, ezért sem kell rá sajnálni azt a napi 5-10-20-30-60 percet. Ennek a gyakorlatban is akartam adni egy esélyt a héten, ugyanis nagyon vágytam arra, hogy imával kezdjem a reggelemet.
Nem áll szándékomban mélyebben belemenni a lombikvitába, mert azt gondolom, hogy minden lényegeset leírtak már ebben a témában (pl. ITT, ITT, és ITT), akinek van füle, meghallhatta. Ám egy dolgon megakadtam: olvasgatva a kommenteket találkoztam azzal a gondolattal, hogy itt tulajdonképpen az Egyház a tudományos fejlődésnek a kerékkötője. Már megint tudniillik – vélte a kommentelő. Hát ezt most egyszer s mindenkorra tegyük helyre.
A mai napon egyházközségünkben is megtartottuk a Veni Sanct-et, a mi kis tanévnyitónkat. Már harmadik alkalommal került sor az iskolatáskák, könyvek, füzetek megáldására, ami még nyomatékosabban szeretné kifejezni, mennyire bízunk Isten gondviselő jóságában és áldásában.
Az iskolapadba , kollégiumba, nagyobb baráti társaságba visszatérve, újra jobban megered a nyelvünk, (ha eddig nem így lett volna). És bizony, ha jobban odafigyelünk, akkor sajnos be kell látnunk, hogy beszédünkhöz hozzátartoznak a nem túl szép, de inkább csúnyának mondható szavak. De hol is áll a Bibliában az, hogy válogassuk meg a szavainkat? Fiatal olvasónk, Jakubovich Noémi feszegeti a kérdést.
Itt a szeptember, az évkezdés, az iskolák és a munkahelyek időszámításának sarokpontja. Ez az időszak meghatározó lehet az egész évünkre nézve, ám lelkesedésünkben, vagy épp a nyár elgyászolásának közepette sokszor figyelmen kívül hagyjuk a buktatókat. Összeszedtünk 7+1 tippet a sikeres szeptemberért, ami egy sikeres év záloga.
Ifjú Sára hétről-hétre meséli el nekünk azokat a belső vívódásokat, amelyeket férjével megélnek: nagyon vágynának egy gyermekre, de egyelőre sikertelenül próbálkoznak. De vajon mi ennek az oka? Ördögi átok vagy Isten bosszúja? Ezekre keresi a választ!
A nyári nap forróságában, amikor kilépek az utcára és meglátják rajtam a fekete reverendát sokan szánakozással, sajnálattal tekintenek rám, hogy milyen „kiszúrás”, hogy az egyházmegyés papok viselete fekete színű. Ilyenkor midig felteszik azt a kérdést, hogy miért a fekete szín vált kötelezővé a hierarchia alján lévő papság számára.