Miért viselnek a papok fekete ruhát? – 777
Bese Gergő

Miért viselnek a papok fekete ruhát?

A nyári nap forróságában, amikor kilépek az utcára és meglátják rajtam a fekete reverendát sokan szánakozással, sajnálattal tekintenek rám, hogy milyen „kiszúrás”, hogy az egyházmegyés papok viselete fekete színű. Ilyenkor midig felteszik azt a kérdést, hogy miért a fekete szín vált kötelezővé a hierarchia alján lévő papság számára.

A papok öltözete arra hivatott, hogy megkülönböztesse őket a társadalom többi tagjától. A valóságra és Isten jelenlétére kell, hogy emlékeztessen bennünket valahányszor megpillantjuk őket – kezdi írását a kath.de.

Az egyháztörténelem első évszázadaiban a papok a miséken kívül ugyanúgy öltöztek, mint bárki más. Ahogyan az idő múlásával változott a divat, úgy tartották meg a papok öltözetüket. A 12. és 13. században vált a római revreenda a papok hétköznapi viseletévé, megkülönböztetve őket a világi emberektől. Majd az egyház kötelezővé tette a papok számára a reverenda viselését.

De miért fekete?

A reverenda színe csak később került meghatározásra. A fekete akkoriban a legolcsóbb és a leginkább elterjedt szín volt, így alkalmasnak tűnt arra, hogy a papság öltözetének alapszínévé válasszák. Az egyház magasabb rangú vezetői más színeket viseltek, hogy felismerhetőek legyenek. A fehér V. Pius Pápa (1566–1572) egykori domonkos szerzetes idejében vált a pápai viselet színévé.

A fekete szín egyszerűséget és alázatot fejez ki és emlékezteti a papot kötelességeire valamint arra, hogy ezeket az erényeket gyakorolja.

A fekete egyben a halál és a gyász színe és azt szimbolizálja, hogy a pap egészen Istennek kell, hogy szentelje magát. Arra hivatott, hogy Krisztus keresztjét hordozza és meghaljon a vétkekért.

A papok különleges viselete különbözteti meg őket a társadalom többi tagjától, jelenlétük Istenre kell, hogy emlékeztessen bennünket. Fel kell hívja figyelmünket ezen dolgok valódiságára és öltözetük magát az igét kell jelentse, ahányszor csak Isten szolgájával találkozunk.

Fordította: Bese Gergő és D.R.

Forrás: kath.net

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá