2017. 09. 05.

#csakegygondolat – Amikor az idő nem vész el, csak átalakul

Azt hiszem a legtöbben már hallottuk azt a nagy igazságot, hogy az Istennel töltött idő nem fog hiányozni a nap további részében, ezért sem kell rá sajnálni azt a napi 5-10-20-30-60 percet. Ennek a gyakorlatban is akartam adni egy esélyt a héten, ugyanis nagyon vágytam arra, hogy imával kezdjem a reggelemet.

Az igazat megvallva késős típus vagyok. Éppen ezért az indulás előtt negyed órával mindig beállítok magamnak 3 ébresztőt, hogy 5 percenként figyelmeztessen. Általában 5 perccel az utolsó figyelmeztető UTÁN szoktam elindulni…

Úgy voltam vele, hogy egy életem, egy halálom, én akkor is 15-20 perc imával fogom kezdeni a napomat! Ez meg is történt, jobb volt, mint a kávé, komolyan mondom. Majd nekiláttam a kis reggeli rutinomnak.

Szóltak sorra az figyelmeztető ébresztők, jelezvén, hogy már rég nem azon kéne gondolkoznom, hová tettem a zoknim. Térülök, fordulok, kilépek az ajtón. Már a villamoson ülök, mikor a fülhallgatóban dübörgő dicsőítő zene egyszer csak elhallgat, a zsebemben lévő telefon pedig kérlelhetetlen rezgésbe kezd. Az első gondolatom:  Ki hív ilyen korán, és honnan tudja, hogy már ébren vagyok?

Előkapom a telefont, és olyat látok, amit a villamoson, sőt a lakáson kívül még soha: az utolsó ébresztőóra jelezte, hogy most van az a pillanat, mikor ki kéne lépnem az ajtón. Na, azt hiszem, pontosan erre értik azt, hogy az Istennel töltött idő nem vész el!

Kunszabó Eszter

#csakegygondolat Blog Kunszabó Eszter
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás