Facebookon írt közleményében jelentette be Hodász András atya, – aki oldalunk alapításától fogva tagja csapatunknak – hogy a jövőben politikai témájú nyilatkozatokat nem ad a sajtónak. Változtatás nélkül közöljük írását.
Kategória
Blog
Aki már átélte, annak nem kell magyaráznom, milyen, amikor a nagy Ő eléd áll és bejelenti a legnagyobb hírt, aztán megindul és forog veled a szoba, egyszerre sírsz és nevetsz, boldog vagy, olyan érzést tapasztalsz, amit még soha – apa leszel! Elképesztő kaland, nem kis izgalom és óriási felelősség. Indul az utazás…
Elérkezett a böjt ideje, és a templomokban máris egyre-másra hangoznak el a megtérésre felszólító igehelyek és prédikációk. Ilyenkor a megszokásban kissé megfásult keresztény lélek jobbára arra gondol, hogy “jóvanna, hát akkor elmegyek gyónni”. Szerinted ez elég?
Nagyböjtben a bűn és megkísértettségünk felett való elmélkedés nagyobb hangsúlyt kap és többször előtérbe kerül. Egy ferences testvér gondolatai ihletésére osztom meg veletek ezt a pár tömör sort, mert mélyen belém égtek a templomban hallottak.
Mindenki szeretetre vágyik. Mindenki szeretve akar lenni. Annyira egyértelmű és nyilvánvaló, hogy talán nem is keressük a miértjét, és sokan csak a világ hogyanjáért jutottak el a válaszadásban. Kapcsolatokon, embereken és tárgyakon keresztül érezzük meg, hogy szeretve és értékelve vagyunk.
Van egy sport, ami számomra mindennél jobb példa az Istennel való élet erejére. Már évekkel ezelőtt találtam rá a via ferratára, de csak nemrégiben döbbentem rá, Isten milyen csodálatosan mutatkozik be ezen a sporton keresztül. Kint a sziklán, ahol az erőm véges, és nincs más, ami megtarthat, csak egy vékony kötél.
Néhány napja már írtunk arról nektek (itt), hogy milyen emberléptékű tud lenni egy nagyböjti elhatározás, és mennyire fel lehet ajánlani mindennapos dolgokat is. Ma három gondolatot hoztunk nektek, amelyekkel talán érdemes ebben az időszakban élni.
Ha egy első századi keresztény eljönne a mai világba, biztos, hogy nem hinne a szemének. Nem elsősorban a technikai fejlődésre, és a nyelvi másságokra gondolok. Nézzük inkább azt, hogy milyennek látná az Egyházat, azt a közösséget, amelynek ő maga is a tagja.