Blog

Szeretve lenni, avagy a Birodalom visszavár

Mindenki szeretetre vágyik. Mindenki szeretve akar lenni. Annyira egyértelmű és nyilvánvaló, hogy talán nem is keressük a miértjét, és sokan csak a világ hogyanjáért jutottak el a válaszadásban. Kapcsolatokon, embereken és tárgyakon keresztül érezzük meg, hogy szeretve és értékelve vagyunk.

Nem csak akaratunktól függően tör belőlünk ki ez az érzés. Teremtésünkből fakadóan szükségünk is van szeretetre. Ezt Istenben találjuk meg.

A szó átvitt értelmében ugyan, de valóságosan, megtudjuk tapasztalni, érinteni, érezhetővé válik számunkra Isten légköre, ha nyitottak vagyunk rá. Az a miliő, ami ilyenkor létrejön, szabaddá tesz, megszabadít bennünket mindenféle földi problémától, eseménytől, félelemtől, sebektől, az életünk mindenfajta bukásának kényszerétől és annak emlékétől. Átvezet az Ő békés birodalmába. Nem egy elképzelt virágokkal teleszórt kert, nem egy álomutazás, nem egy romantikus regény egyik fejezete rajzolódik ki, hanem az Isten szeretetéből alkotott emberi szellemünk képessé tesz arra, hogy felismerjük az ő jóságát, és a megváltásnak csodáját.

Egy olyan övezetben találjuk magunkat, ahol nem az én számít, hanem az Ő. Az a kapcsolat tárul fel előttünk, melyben érezzük, hogy a helyünkre lettünk teremtve, bárhol és bárkik is vagyunk. Jelenlétében azzal az elfogadással találkozunk, ami a szeretetre vonatkozó vágyunkat betölti. Isten jelenléte megváltoztatja a légkört körülöttünk, ebbe bele kell helyezkedni, keresni kell az alkalmat, az időt, hogy átérezhessük.

Isten jelenléte nem egy elveszett birodalom, aminek bejutásához egy trófea szükségeltetik. Nem.

Ott van bennünk, mellettünk körülöttünk: „látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
” Zsolt 139, 3-5

Isten jelenléte nem a villámokat és a villámcsapkodást jelenti, nem feltétlenül jelenik meg látható módon. Máskor kissé zavarba ejtően tud megnyilvánulni. Van, hogy semmiféle jelét nem kapjuk annak, hogy ott lenne, velünk lenne, gondoskodna rólunk. Pedig de. Isten nem szűnik meg mozogni, gondoskodni rólunk attól, hogy mi nem vesszük észre, vagy megfeledkezünk a jelenlétéről. El kell hinni, hogy mindig ott van. A buszon, a szobában és a bevásárlásnál is. Hordozzuk Őt magunknál és engedjük neki, hogy Ő gondoskodjon rólunk.

A hit útján járni úgy hiszem annak az elfogadása és bizalma, hogy „ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Zsid, 13, 8 Tehát nem változik az irántunk való szeretete. Ennél a pillanatnál, ami most jelen van, nem tud jobban szeretni, mert már most teljesen és visszavonhatatlanul, mindennel együtt, teljes egészében elfogad minket, az ő teljes szeretetét ígéri nekünk.

Nem tudjuk elnyerni, vagy kiérdemelni. Csak elfogadni. És ez a szeretet elfogadása fog bennünket megváltoztatni, képessé tenni arra, hogy mindenben az ő jóságát és jelenlétét fedezzük fel.

Tehát nem csak teoretikusan, elnagyoltan, hanem kimondottan neked van kijelentve: Isten által vagy szeretve és értékelve. 

Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket…” 1Jn 4, 10

S, ha néha meg is feledkeznénk az Ő jóságáról, csak azt ne feledjük:

A   Birodalom visszavár! 

 

Balog Bernadett

(fotó: hopespeak.com)

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás