Sokan nem tesznek nagyböjti elhatározásokat, pusztán azért, mert úgy érzik, úgysem fog sikerülni. Pedig nem mindig kell hatalmas dolgokban gondolkodni, ezt bizonyítja ez a 4+1 pont is!
Kategória
Blog
A közösségi média kinyitott egy kaput, amin, feltételezem, látta maga előtt beözönleni az innováció nyújtotta áldást; a véleménynyilvánítás lehetőségeinek kitárulását, a szélesedő társadalmi diskurzusokat – és ne legyünk naivak, a növekvő felhasználói aktivitáson keresztül a növekvő profitot is. De ami érkezett, az sokszor nagyságrendekkel veti vissza a társadalmi kohézió kiépítését.
Rengeteg izgalmas dolgot lehet manapság hallani a villamoson. Magyar kultúránk egész széles skálája jelenik meg a beszélgetésekben, monológokban. Van, aki kéreget, van aki zenét hallgat. Akad, aki olvas vagy játszik, mások kellemesen beszélgetnek. A napokban pedig találkoztam valakivel, aki imaláncot szervezett.
Korunkban nagyon sok hangzatos kijelentéssel lehet magunkat felspannolni arra, hogyan változtassunk az életünkön. Ezek közül is talán legnépszerűbb a „Valósítsd meg magadat” kijelentés. Azonban nekünk, keresztényeknek mennyire kell ezt követnünk? Van esetleg alternatíva?
Az idei esztendőben farsangvasárnapra esik február 11-e, a lourdes-i jelenések emléknapja. 160 évvel ezelőtt, 1858-bana Pireneusok lábánál fekvő település a Találkozás helye lett. A Gave folyó partján található Massabielle barlang ma a csend, a béke, a gyógyulás helye.
Bolondmisét celebráltak egy németországi templomban – szól a hír, és az egyszeri, konzervatív katolikus összerezzen, mert érzi, valami olyasmi következik a leírásban, ami bár ne történt volna meg. Botrányos eset, ami inkább kétségbe ejt, mintsem egy „aranyos egyház” képét festené…
A keresztény hitben nevelkedésnek hátránya, hogy mindent természetesnek veszünk. Unásig hallottuk már ugyanazokat a verseket, értelmük talán el sem hatolt a tudatunkig, a szívünkig. Megszoktuk, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért is, hogy van örök élet, és feltámadás. A megtéréskor ezek tudatosulnak, rádöbbenünk a saját bűneinkre, és a kereszt értelmére. Elfogadjuk ésszel is, hittel is, de könnyű visszacsúszni a megszokott vallásosságba.
A közelmúltban egy publicista az alábbi mondattal fordult egy keresztény (egyébként lelkész) politikus felé: „ha ateista volnék, komoly érv lennél a világnézetem mellett”. A kemény megfogalmazás kapcsán felmerült bennem a kérdés: mit tehetünk mi, a közélettel foglalkozó keresztények annak érdekében, hogy életünk ne az ateizmus melletti érv legyen?