Házasságra készülő párként az esküvőszervezés legkülönbözőbb feladatai kerülnek elénk nap mint nap. Már hozzászoktunk ahhoz, hogy ismerőseink sorra teszik fel a kérdéseket: milyen színű lesz a dekoráció, hány emeletes lesz a torta, ki fog zenélni, és – amire sosem számítottunk volna: írunk-e házassági szerződést.
Múlt éjjel álmomban az egyik szerkesztőtársam kissé rámripakodott, hogy nagyon kéne már egy cikk a templomba járásról. Reggel felkeltem és azt gondoltam, miért ne? Bár vétkező emberként nem feltételezem azt, hogy ez egyfajta isteni sugallat lehetett, azért most leírom nektek, én miért szeretek mindig misére menni.
Az alap gondolat a MEHR konferencián született bennem: hányfelé figyel Isten egyszerre…? Micsoda zaj lehet nála a sok imától…? Hogy csinálja ezt a „multitaskingot”?
Vajon létezik-e tökéletesség? Erre a kérdésre keresi a választ vendégszerzőnk, Szilágyi Anna!
Napjainkban a kihívások ezreivel kell megküzdenie a gyerekeknek. Korlátok nélküli szabadság, agresszió, túlzott ingeráradat, identitászavar, bántalmazás… Sorolhatnánk még. Egy egészséges családi háttérrel is nehéz mindezek között egészséges felnőtté válni. Mégis, manapság egyre több gyereknek még ez sem adatik meg. Egyedül néznek farkasszemet a világgal. Az alábbi kis történet ezekre a gyermekekre hívja fel a figyelmet.
Hodász András atya – Sípos Zoltán társaságában – az ECHO TV Terc című műsorába kapott meghívást, amelynek témája a pornográfia és a szexualitás volt.
Feltűnően keveset beszélünk erről az igen fontos ünnepről, ami a régi keresztény korban sokkal fontosabb ünnep volt még a karácsonynál is. A harmadik legnagyobb ünnep a húsvét és karácsony után, a pünkösddel együtt. Ezért sem mehetünk el szó nélkül az ünnep mellett. A vízkereszt az, amire ilyenkor igazán szükségünk van!
Kevesebb, mint 24 óra alatt az összes hely elfogyott a több, mint 3 hét múlva esedékes, következő 777 OFFLINE-ra, melyen a beharangozó szerint Hodász András és Lukácsi Katalin fog vitatkozni többek között a cölibátusról és az Egyház jövőjéről. Ezzel párhuzamosan rekordszámra érkeznek a kommentek az esemény alá, melyek olykor egészen kulturálatlan és személyeskedő hangnemben vonják kétségbe ennek a vitának a létjogosultságát vagy a vitázók személyét. Úgy érzem, van néhány elég komoly félreértés a vitatkozással kapcsolatban, amelyeket jó volna tisztázni.