Nagyböjtben a bűn és megkísértettségünk felett való elmélkedés nagyobb hangsúlyt kap és többször előtérbe kerül. Egy ferences testvér gondolatai ihletésére osztom meg veletek ezt a pár tömör sort, mert mélyen belém égtek a templomban hallottak.
Sokszor találkoztam már a kérdéssel, hogy „ha Isten igazán jó, akkor hogyan lehet jelen a gonosz a világban?” Nos, mivel minden, amit Isten teremtett az jó, így alapvetően a rossz nem lehet egy önálló létező, csupán a jó hiánya. A sátán egyik legfőbb kísértése, hogy elhitesse, abszolút hatalma van a Földön (ahogy Jézusnak is megmutatta a világ minden országát és azok dicsőségét Mt. 4,8), viszont tévedés azt hinni, hogy a gonosz saját akaratából cselekszik a világban. Csak ott kísért, ahol az Isten megengedi neki. A Miatyánk ne vígy minket a kísértésbe sora is ezzel vonható párhuzamba, melyben az Istent arra kérjük, hogy tartson távol tőlünk minden olyan kísértést, amiben elbuknánk.
A Lélek Jézust is kivitte a pusztába, hogy a megkísértettség tapasztalatát átélje, hogy példával járhasson előttünk. Az Isten ott kísértett meg minket, ahol az ebben való küzdelem által megerősödésre szorulunk. Véletlenül sem azért, hogy nagyobb eséllyel bűnbe essünk, hanem épp ellenkezőleg, hogy képessé váljunk ellenállni neki. Itt tegyünk különbséget a megkísértettség és az önteltségünkből fakadó kísértésbe való beleegyezés között, mikor úgy hisszük, ránk valami nem jelenthet veszélyt és ezért nem kerüljük el az adott szituációt.
hirdetésAhogy Krisztus is megkísértetett és bűn nélkül maradt, úgy merítsünk mi is ebből erőt, hogy tudatosítsuk, az Isten ezzel mutat rá gyöngeségünkre és minden olyan pontra az életünkben, ahol erősödnünk, fejlődnünk kell.
Varga Gergő Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás