A szülői hivatásra való felkészülés rengeteg nagy élményt, katartikus, amolyan „sohanemfelejtem” pillanatot rejt magában, amiket aztán időről-időre feltár a leendő anyuka és apuka előtt. Izgatottan várom, milyen hasonló pillanatok várnak még ránk, de az elmúlt hónapokban is volt néhány, amely tényleg életem végéig megmarad…
Mindenki számára teljesen természetes, hogy az egyházi személyek, papoktól/lelkészektől a szerzeteseken át az apácákig, jellegzetes öltözékükkel kitűnnek a szürke tömegből. A papi ing elővillanása persze szolidabb jelzés mint a reverenda, de ezekben mind az a közös, hogy egyértelműen jelzik a személy elköteleződését, Istenhez tartozását. De mit tud tenni az egyszerű hívő, hogy öltözékével is bizonyságot tegyen hitéről?
Nem csak azzal kell foglalkoznunk, hogy mi az Egyház szerepe a mi életünkben, de azzal is, mi a mi szerepünk az Egyház életében és mi lehet abban, hogy mások is otthon érezzék magukat Egyházunkban…
Nagyon hideg van, ugye? Tegnap egy hideg templomban ülve úgy átfáztam, hogy még 1 órán át nem éreztem a talpam. Szilvia is fázik, meg még sokan mások is. Nem, nem a templomban, hanem otthon… legyen az akár az utca, akár egy fűtetlen lakás.
Sok remek szerzőt köszönthettünk már a 777 oldalán, de kétségkívül Szeghő Balázs története közülük is kiemelkedik: a 14 éves(!) fiatalember Erdélyből jelentkezett, hogy szeretne írásaival hozzájárulni küldetésünkhöz. Már azt is hatalmas dolognak tartjuk, hogy egy ilyen fiatal tinédzsernek komoly gondolatai vannak, nem beszélve arról hogy hitéről is örömmel tesz tanúságot a nyilvánosság előtt. Reméljük nagy példaképe lesz sokaknak!
Katolikusként mindig tartottam a pénteki húsböjtöt, ami nem is esett nehezemre mert simán előfordulnak máskor is olyan napok mikor nem eszem húst, valamint a hamvazószerdai és nagypénteki szigorúböjtöt is megtartottam amik viszont nehezen mentek, kedvem se volt hozzá, és soha nem értettem hogy mire jó.
Amint a babakocsi innenső oldalára kerülünk, a templomba járás is új, gyakorlatias feladatok megoldására sarkall. Ez a 4+1 szempont segíthet átgondolni, hogyan élheted meg szülőként is lelkileg a szentmisét.
Amikor még elkezdtem ezt az írást, nem gondoltam volna, hogy a Hodász András atya is fog írni ebben a témában, így viszont bátran képviselem én is a véleményemet. Igaz, úgy érzem, hogy mégis darázsfészekbe nyúlok, ha ezt a témát fel akarom hozni. De fontosnak érzem azt is, hogy beszéljünk róla, mert parányinak látszik az a felületet, ahol vallásosság és vallástalanság párbeszédet tudna folytatni.